A legelső fénykép 1826-ban készült. A fotográfus Joseph Nicéphore Niépce francia vegyész volt. A kép a tudós dolgozószobájának ablakából „hipp-hopp” elkészült, csupán 8 órányi expozíciós időt kellett várni rá.
193 év elteltével az első fényképből már semmi sem látszik, csak egy megfeketedett fémlap. Szerencsére Joseph Nicéphore Niépce társult Louis-Jacques-Mandé Daguerre-el és közösen kifejlesztették a dagerrotípiát. Az első igazi embert is ábrázoló fotót Daguerre készítette, a kép címe: Boulevard du Temple, ami szintén egy ablakból készült és a reggeli, emberektől nyüzsgő utcát ábrázolja, amin mégis mindössze két ember látható. Minden valószínűség szerint a fotós kérte meg őket, hogy legalább negyed óráig legyenek mozdulatlanok. A többiek a kép elkészüléséhez túl gyorsan mozogtak.
A dagerrotípia eljárása sohasem lett levédve, a feltalálója Franciaországnak ajándékozta, amaz pedig a világnak. Igen gyorsan elterjedt és tudósok százai kezdték behatóbban tanulmányozni. Így tett Dr. John W. Draper kémikus is, aki igyekezett javítani a minőségen és az expozíciós idő hosszán. 1839-ben készítette el első portréfotóját asszisztensnőjéről, ám ez a kép nem élte túl a történelem viharait. Viszont megmaradt egy másik kép, ami így a világ első női portréja lett. Draper húgát ábrázolja, Dorothy Catherine Draper-t, és a kép 180 éve, 1839-ben készült a New York-i Egyetem Draper stúdiójában. Dorothynak 65 másodpercig kellett mozdulatlanul ülnie, még pislognia sem volt szabad ahhoz, hogy ez a történelmi fénykép elkészülhessen.
