Amikor 1969-ben 47 esztendősen elköszönt ettől a földi világtól mindössze 91 dollár volt az összvagyona. Mára harminc milliót ér.
Bár már életében kikiáltották a „beatnemzedék” királyának, saját magát egyszerűen írónak titulálta.
Kifejezetten vonzódott a keleti vallásokhoz, az alkoholhoz és a különböző kábítószerekhez.
Már kisgyerekként elhatározta, hogy nagy Amerikai író lesz, de csupán hat évesen kezdett el angolul tanulni.
„Egyszerre rádöbbenek, hogy mindenki éli a maga csendes kis életét, és egyedül én vagyok őrült.”
Jack Kerouac (Jean-Louis Lebris de Kerouac) egész életében semmi mást nem akart, mint írni. Korai élettörténete átlagosan indult, tanulás, sport. Ha nem sérül meg, lehet, első osztályú sportoló lesz és sikeres sportkarriert mondhat magáénak.
Az egyetemet otthagyva inkább belevetette magát a nagybetűs életbe. Végigcsavarogta Amerikát, új barátokat szerzett, s a mértéktelen alkohol és ajzószerek egy különleges utazás előtt is kaput nyitottak neki. Alapvetően ismert volt, mert a negyvenes évek vége felé megszületett új amerikai nemzedék egyik szószólójává vált, bár írásait hivatalosan egy kiadó sem kívánta felvállalni.
Első regénye -komolyabb visszhang nélkül- 1950-ben jelent meg, de már ekkor érlelődött benne a nagy regény gondolata. Hosszú utazásokat tett, hogy megkeresse önmagát és gazdagítsa élményeit. Írt egy soha meg nem jelenő novellát, ami később alapjául szolgált egyik, vagy talán leghíresebb regényéhez, mely magyarul egyszerűen Úton címmel jelent meg. Barátja, a szintén híres Allen Ginsberg egy legendát is szőtt a regény köré, melynek vannak valós és fantázia szülte részei. Kerouac -állítólag- három hét alatt, spontán technikával írta meg a regényt, miközben töménytelen kávét és némi benzedrint fogyasztott. A szöveget egy 36 méteres papírtekercsre gépelte le és saját elmondása szerint a Szentlélek diktálta neki.
Ebből csak annyi bizonyos, hogy az 1951-ben írt The Beat Generation és Gone on the Road piszkozatnak és akkori naplóbejegyzéseinek számos fejezete megegyezik a regény bizonyos részeivel. A papírtekercs is stimmel, s az is száz százalék, hogy rengeteg kávét is fogyasztott írás közben. A spontán írási technika pedig valójában: az átírni, újra átírni, finomítani, csiszolni, kihúzni - volt. A többi csupán legenda. A kiadó nem igen tudott vele mit kezdeni, mert Kerouac -elég benyomott állapotban- nem volt éppen kompromisszumképes. Aztán egy másik kiadónál 1952-ben megjelent John Clellon Holmes Go című regénye, amit az első beatregénynek tartottak, majd 1955-ben Allen Ginsberg óriási sikert aratott az Üvöltés-sel. Kerouac ekkor azt írta a kiadójának, hogy bármilyen változtatásra hajlandó a gyors megjelenés érdekében. 1957-ben a Viking Press gondozásában végre kiadták a regény, s még úgy is, hogy sok változtatáson, húzáson esett át, nagyon nagy siker lett. Csupán ötven évet kellett várni, hogy ugyanez a kiadó megjelentesse az úgynevezett vágatlan verziót is, melyben nagyjából úgy olvasható a szöveg, ahogy azt Kerouac elképzelte.
A siker -bizonyos esetekben- egyben fékként is funkcionál. Sajnos így volt ez Ken Keseynél (Száll a kakukk fészkére), de Kerouac-ra különösebb hatást nem gyakorolt. Tovább folytatta addigi csavargó életét, belevetette magát a keleti filozófia tanulmányozásába, írt prózát, esszét és haiku szerű költeményeket, ivott, drogozott, s folyamatosan eszmét cserélt a barátaival. A nagy álom, hogy egyszer lesz egy saját farmja, ahol majd gazdálkodik, neveli a gyermekeit és ír - soha nem valósult meg. 47 évesen májzsugor vitte el, s legendává emelték alakját a túlélő barátai és tisztelői.
„Revelációkat akarok papírra vetni, és nem ostoba sztorikat írni, pusztán a pénzért. A lehető legmélyebben le akarok ásni a saját tudatalattimba, mert hiszem, ha ez sikerül, mindenki meg fogja érteni azt, amit mondok, hiszen ott legbelül minden ember egyforma.”
Jack Kerouac (1922.03.12.-1969.10.21.)
