John Griffith Chaney, vagy ahogyan a nagyvilág ismeri: Jack London 1876. január 12-én született San Francisco-ban.
Gyerek- és fiatalkora szegénységben, kemény megpróbáltatások közepette telt. Felsorolni is nehéz, mi mindent kipróbált. Volt többek közt halász, csavargó, osztrigakalóz, aranyásó. Egész életében hajtotta a kalandvágy, hogy mindazt az élményt megoszthassa olvasóival. Már fiatalon komoly, mély és hosszantartó barátság született John Barleycornnal, vagyis az alkohollal, mely sokszor befolyásolta tetteit.
A nélkülözés, a számtalan betegség, a túlhajszolt életforma mindössze 40 évig tartott. Ekkor átlépett a halhatatlanok oszlopcsarnokába.
De nem is ebben a rövid életrajzban a lényeg. A fontos dolgok mind ott vannak a könyveiben. A különös világnézete, korának Amerikája, s a szerző körül élő, küzdő emberek élete. Regényei hihetetlenül olvasmányosak, a leírásai egyszerűek és plasztikusak, a párbeszédei mentesek a fölösleges rizsától, igazán életszerűek.
Hogy mi célja volt írásainak? Az emberi társadalom megreformálását tűzte volna ki célul? Nem hiszem. Írt, amit gondolt, amit átélt, amit érzett. Haditudósítóként is igyekezett úgy tárgyilagos lenni, hogy közben érzéseket rejtett el a sorok között. Csupán üzent, hogy: lehetne ez a világ jobb is. Csak valahogy az ember, mint faj, még nem nőtt fel hozzá.
