Méghozzá fogakat.
Mert a fogkeféknek is története van. Az elsők, tulajdonképpen nem is kefék voltak, csupán afféle rojtosra harapdált fadarabok az ókori Babilóniából, i.e. 3500-ból. Arak fát használtak egy kicsivel később, melyben a fertőtlenítő és vérzéscsillapító hatású tannin (csersav) található.
Az első igazi fogkefét Kínában gyártották, bambusz volt a nyele, vaddisznószőr a sörtéje. Gyorsan elterjedt, de a kissé finnyás európaiaknak nem tetszett a durva röfiszőr, ezért inkább a puhább lószőrrel helyettesítették. Sokáig ez volt divatban, már aki használt egyáltalán fogkefét. A híres Napóleon bizonyosan, mert fennmaradt egy ízlésesen díszített példány.
A sorozatban gyártható, csontnyelű, lószőrös fogkeféket az angol William Addis találta ki 1770 körül, amikor épp a börtönben csücsült. Az igazi gyártás 1780-tól keltezett, s a legérdekesebb a dologban az, hogy a család a mai napig gyárt fogkeféket, 70 millió darabot évente.
A fogkefék történetében új időszámítás kezdődött, amikor 1938. február 24-én a DuPont cégnek sikerült műanyag sörtékkel helyettesíteni az állati szőrt. Ezután már csak az elektromos fogkefe kifejlesztése volt hátra, s a Broxodent -mert így hívták- 1959-ben került a boltok polcaira.
A fogkeféknek azóta hihetetlenül színes palettája van. Egyben azonban mindegyik megegyezik - használat nélkül nem használ!
Itt a mese vége, feküdjetek le végre és keféljetek - előtte fogkefével fogakat!
