Mauritius egy aprócska szigetállam az Indiai-óceánban.
Annyira francia, amennyire holland, s annyira holland, amennyire angol. Ezzel nagyjából fel is vázoltam a történelmét. Ma már önállónak mondott köztársaság, de 1847-ben -mikor a történetünk játszódik- még angol gyarmatnak számított.
A fent említett év tavaszán a sziget kormányzójának felesége, Lady Gomm egy nagyszabású jelmezversennyel színesített bál megrendezését tűzi ki maga elé, mely eseményre -tervei szerint- meghív mindenkit, aki számít. Hogy az összejövetel fényét megnövelje, meghívókat terveztet, s ehhez megfelelően saját postabélyeget ad ki. Ebben az időben a postabélyegek még nem voltak annyira gyakoriak, Angliában is csupán a Penny Black nevű egypennyst használták, így mintául is emez szolgált. Na jó, jó, de Mauritius szigetén nem nagyon akadt olyan személy, aki kitanulta volna a bélyegkészítés csínját-bínját. Így aztán végül Joseph Osmond Barnard órásmesternek jutott a megtisztelő feladat, hogy a világ egyik legérdekesebb bélyegpárját elkészítse. A nyomólemezt a névjegykártyákhoz használt fémlapból készítette, ám a vésés közben komoly hibát vétett. A POST PAID - vagyis a postai díj fizetve felirat helyett a POST OFFICE - vagyis postahivatal került. Így igazi ritkaságot alkotott, hiszen a narancs és kék „hibás” bélyegekből mindössze 500-500 példányt nyomtattak. Ettől függetlenül a fényes és rongyrázós bál nagyszerűen sikerült, s a bélyegek is elindultak a siker útján. 1878-ban kezdődött a vadászat a kék és narancs mauritiusi bélyegekre. A legkülönlegesebb a Bordeaux-i levél borítékja, melyen egyszerre szerepel mindkét bélyeg. Legutóbbi felbukkanása 1993-ban egy szingapúri filatelista árverésen volt, ahol meg is vásárolta egy gyűjtő 5,7 millió svájci frankot leperkálva. Jelenleg 1 millió fontra becsülik a Mauritius bélyeg darabját, s a hírek szerint mára mindössze 26 darab maradt belőlük. Hogy a többi hova lett? Senki sem tudja.
A világ egy másik szegletében, Kanadában is készült néhány különleges postabélyeg, melyre az igazi gyűjtők is vadásznak. A történet 1860 őszén kezdődött, helyszín Új-Brunswick - Kanada. Charles Connell a fiatal postamester hiába adta le időben rendelését bélyegekre, azok csak nem akartak megérkezni. Így aztán gondolt egyet, és saját arcképével díszített 5 centes bélyegeket adott ki. Mivel az eredeti bélyegeket Viktória királynő szerepelt, ezért felségsértési pert indítottak ellene. Állásából menesztették, de a ritka saját bélyegek értékesítéséből szép kis vagyon hozott össze. Az már csak habocska a tortán, hogy néhány év múlva politikusnak állt, s az önálló kanadai parlamentben Carleton választókerületet képviselte. Lehet, hogy magyar származású volt? Mert efféle zsiványságot...
Hawai-n sokáig csupán a misszionáriusok leveleztek az anyaországgal, ezért az 1850-es években két centes bélyegeket adott ki a honolului posta. E bélyegek száma -rendkívüli sérülékenységük miatt- mára mindössze egy tucatra csökkent, így aztán értékük viszont az egekbe szökött. A legutóbbi árverésen fél milliárd forintnyi dollárt fizettek az egyik példányért.
Ám a világ legeslegeslegdrágább bélyege nem ezek között van. Mert az bizony egy 1855-ben hibásan nyomott svéd sárga háromshillinges. A Treskilling Yellow néven híres bélyegből mindössze egyetlen példány létezik, mert nyomdai tévedésből zöld helyett sárga lett. Első tulajdonosa egy svéd kisfiú volt, aki bizony bélyegeket gyűjtött. Ő akadt rá nagyszülei régi levelei között 1885-ben. Utolsó hír róla 1996-ból származik, akkor cserélt gazdát majdnem 3 millió dollárért.
Így aztán, ha valaki talál otthon a limlomok között ezek közül akár csak egyet is, az nyugodtan kiveheti a szabadságát, mert többé már nem kell a megélhetésért robotolnia.
