imposztor

Tudod Te, kedves Olvasóm, hogy mi az a „palindrom”?

Elárulom: a nyelvészet egyik játékos megfogalmazása azon szavakra, melyek visszafelé is értelmesek, vagy épp ugyanazt jelentik.
Nézzünk néhány példát: a KELEPELEK visszafelé is ugyanaz, de értelmes az INGOVÁNY szó is, ha a kettős betűk esetében elnézőbbek vagyunk.

Ám sokkal izgalmasabb, ha nem csak szavakat csavarunk visszafelé, hanem egész mondatokat teszünk játékunk tárgyává. Szerencsére még oly színes a magyar nyelv, hogy alkalmat és lehetőséget kínál ezen játékra. Nézzük tehát, kezdve a leghíresebbel:
GÉZA KÉK AZ ÉG
RÁM NÉMET NEM LEL, ELMENTEM ÉN MÁR
ANTALKA ZAKLATNA
SIMOGATTA HAT TAGOM IS
RÚT ELLA VÁLLÁVAL LETÚR
ERRE KÉPES E PÉK
KOTLOK, IRTOK, TITKOT RIKOLTOK
IKREKET TEKER KI
RÁDROHAN A HORDÁR
SZÁNAKOZÓ KANÁSZ
SOK-SOK OKOS KOS
NÁDAT ARAT A DÁN
LÓG A GÓL
LETÉT A TÉTEL
A FEDELED E FA
A LATIN ITALA
ÉVÁK ELEDELE KÁVÉ
DE KÉNE TŰ TENÉKED
KOSARASOK KOSARA SOK
A NATASA TANA
MÁR SELEJTJE LES RÁM
TE, TE, AKIT A PATIKA ETET
MODOROM OKA: KOMORODOM
RÉMES TÓGA BAGÓT SEM ÉR
SIMA HENYÉLŐ LÉNYE HAMIS
SAVANYÚ CSÚNYA VAS
MAGAM MOSOM TEKNŐMET
CSOPAKI KAPOCS

Aki tud még efféléket, vissza ne fogja magát a megírásában, melyet köszönettel veszek!

A cápa ette apáca.
A császár ász ácsa.
Adna bele fele banda.
Adósom a mosoda.
A fasori pap papirosa fa.
Agárd a drága!
Ah, tán nátha?
A jogsi is gólya.
A jó csak téved, de vét kacsója
A jós icipici sója.
Akit a kanócra ma nyálaz, az a lány a marcona Katika.
Aki takarít rám, az a mártír, a Katika.
Akire rábízna: Zanzibár Erika.
A kólanyalóka.
A kultúra rút luka.
A Kupa apuka.
Alább az a laza kazal a zabbála.
Aludna ma a mandula.
Ami rém talány, s a lány a nyálas nyálat méri ma.
Ami őt szerelemmel eresztő ima.
Angol csöcs lógna.
Angol gárda-nadrág lógna.
Angol pap lógna.
Anna, szuszogó Zsuzsanna.
Anni, a Pápa inna!
Anni, kutyatejet a tyúk inna.
Anni tejet inna.
A nyári kelet a telek iránya.
A pap kezei ezek, papa!
A patak. Á, klafa, irtunk nutriafalkákat, apa?
Apáca, lenyel a cápa!
A pipitéri rétipipa.
Arany nyara.
Arám ajaka, ipa-napa, kese mellek, májak, láb, inak, a kezek, eget érő főrétegek, ezek a kanibál kajám – kellemesek, apanapi a kaja mára.
Arámi angol eledele lógna imára.
Arámi kard rak imára.
A rokka ki se esik, akkora.
Artúr, át a Határ útra!
A sári pap írása.
A Sáti bácsi csábítása.
A tálamba’ bab, maláta.
A tési séta.
A tíz kanna tejet annak, Zita!
A tyúk eledele kutya.
A tyúkólba rab dobál, de kenguru rúg neked lábodba, rabló kutya.
Az nem menza.
Ácson komorak a romok. No csá!
Állati imára élő beléfőtteket locsolt e kettő féle bő lé arámi itallá.
Barbara arab rab.
Belő darálók sittesze, vesz e társas toll. Ó, ha mesék éberek is, olasz a nő, az alig ír, buta. Klappol a gúny, a para, ha jászberényi se réved. Ede vérröge rémes, na. Bán lábasok elé lerakat, üresek. Erős inka hasában rab, mozog a marása, ha kormos. Aszú hóra, szerkőn ő rőt. E Szécsi Pál a halápi csészetörő, nőkre szaró húszasom róka hasára magozom. Barnabás, a hakni söre keserűt akar! Elél e kos a bálnában, s e méregőr réved. Ede, véres íny ér, eb szája harap. Anyu, galoppalkatú Brigi laza önaszaló, sikere békés-e? Ma hollót sas rátesz, e veszett iskolára dől eb.
Csak a mama makacs.
Csáp alakú kalapács.
Csopak meg csupa papucs, gemkapocs.
Csupa piros a fasori papucs.
Darázs eledele szárad.
Dávid sógorom morog: ósdi vád.
De ne sebesen edd!
Deres asszír issza sered.
Derék Editedet idekéred.
Derék kerekedet tekered, kéred?
Derék magyar agyam kéred?
Eb merev dögét, s tégöd verembe!
Ede szénné szed-e?
Edit, ide!
Egeres szék kész serege.
Egyek nyálat? Nicsak, már rámkacsint a lány kegye.
E két répát, na vedd agárdi, drága, de van tápértéke.
Eledelemet emeled-e le?
Eleven, te is ebédre főve kéred e gödröt? Ördöge derék evő, ferdébe sietne vele.
Emez égi lakkozó placcra, távol Afrika fölé, néger regén élő fakír falovát arccal, pózokkal igézem-e?
Ennek tököt kenne.
Ennyi dinnye!
E.P.Gőte gépégető gépe.
Ergo, imára néző őzén arámi ogre.
Erős, amit a fa, s ama mamlasz dromedár locsol rád, e mord szalmamama s a Fatima söre.
Erős a sas őre.
Erőszakos kannak sok a szőre.
Erőszakos kanpapnak sok a szőre!
Eső, hódara, merő jégeres a Tisza, tar rák, szorul a huroksík. Gém, a mamád beszárít Ági-töreket, lefesti remekül a gebe. Rőzsedalú imára ír ki mimóza tulajjal utazó mimikri, arámiul a Dezső rebeg, a lüke merítse! Felteker, ötig átír ász, eb, dáma! Ma még kiskorú halúr Oszkárra taszít, a seregély őre marad, ó, hős-e?
Etel lehellete.
Ettől Tibikéd a viagrás ókínai Anikó sárga ivadék Ibit lőtte.
Él-e nagy álmod - rakd kardom lágyan elé.
Én hallak, Allahné.
Évák eledele kávé.
Géza, a román ámora az ég.
Géza, kék az ég.
Géza, kerek az ég!
Géza eledele az ég.
Goromba bab morog.
Goromba rab morog.
Gödrös ördög.
Gyáva lettél, nálas. Lappang nappal s a lány léttel a vágy.
Hallak, Allah.
Hallaná nyávogni e mérgező tőzeg réme ingoványán Allah!
Ideteszem a meszet Edi!
Indul a görög aludni.
Indul a kutya s a tyúk aludni.
Indul a magyar agyam aludni.
Indul a néző görög őzén aludni.
Indul a pap aludni.
Indul a sas aludni.
Indul a sok csomó mocskos aludni.
Ír Ottó rí.
Kakilnak a kan likak
Kelemen nem Elek.
Keleti telek.
Kengyel egynek.
Ken kötötte kettőtöknek.
Kerek erek.
Keresik a tavat a kis erek.
Kész a szék.
Két régi levél a gyártól: a tejet a lótrágyalével ígérték!
Két répát ígér az a régi tápérték.
Kido szava: tavaszodik.
Ki láv, éggé válik.
Kis Elek elesik.
Kis erek mentén, láp sík ölén odavan a bánya rabja: jaj, Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik!
Kiszel eszik
Kitűnő vőt rokonok orrtövön ütik.
Komor romok.
Komor görög romok.
Kosarasok kosara sok.
Lábaiknak a kan kiabál.
Lakkos a bál, tíz emelete tele mezítlábasokkal.
Lapp alak merev távolsági igáslovát verem kalappal.
Latin ital.
Lep Elek lángnál kelepel
Levél savas lével.
Leventét nevel.
Levődik idővel!
Levél icipici lével.
Létkoktél.
Lókaparó disznóláb-bálon zsidóra pakol.
Ló szalad a nyárfaerdőn, a szárodúdba zúg a szél, én a gúla felé lenézök, kis szérűrész sík közén elél e falu, ganélé szagú zab dudorász a nődre, a fránya dala szól.
Ma báli létem metéli lábam.
Ma ráz az áram.
Mára a Zsuzsa arám.
Meg ne egyem a szíved, a gyáva eset tettese a vágya, de visz a megye engem.
Meg ne lássál engem!
Mentőt nem!
Merev kansasnak verem.
Meszet eszem a neten, a neten a meszet eszem.
Még égig ér a régi gégém.
Mér kell e krém?
Mi égi szár a varázsigéim!
Navarra arra van.
Nálatok az az akó talán?
Ne Géza! Kereket tekerek az égen.
Nem áll ott törött toll, ámen.
Néma mén.
Némedi pap ide mén.
Ném odaadom én.
No, drága! Két kölesér régen a kost sokan egérré se lökték Agárdon.
No, korsót is - borissza asszír obsitos rokon!
No, láttad orrodat tálon?
Nő legel a legelőn.
Nő legel a Billa-ban, a bal libalegelőn.
Nyári irány.
Óda: sok a lakos adó!
Óda: Igás! Sok a lakossági adó!
Óh, a kisegér lohol! Rég esik a hó?
Óh, a tahó!
Órája járó.
Ó, víz ivó!
Ő köll: ököllökő!
Ön Barbara, arab rabnő.
Ön ejtette ki talán már a kisadi-hidasi karámnál a tikettet, Jenő?
Öneső, levitáló kiselefánt álmai (fiam látná): felesik ólátívelősen ő.
Ön óv Ottót, a vak asszír is. Rí szotyoladobó, bánt is e mentolos út. Táci e régi bor, a vakolatjel, ó, néz rám székilile-szem. Eldob a hatóság agya, kelet rekkenő híre, botkocsány. Ég el a bálozó, rí vargabetű, tar ausztrál vekni. Csikósé a bér, ó, halkan hasít Elek. Panel, Ági-ridikül lemarad, óh, ki se lógat Nagy Ernő, ó, Ida, magőr ő. Cserre néző kósza lett erők, mór kajakosok, tufa te is, a járóletét gélelegye is ómódi. Kis, ámori patak a bálon a horkantó, Benőt, agutit, Natit, Antit ugat. Ön e botnak rohanó láb. A Kata-pír, ó, másik idom, ó, sí, egyel elégtétel órája. Siet a futkosó kaja króm körettel, a szóközén erre csörög ama dió. Önre gyantagól esik, hódaramellű, ki dirigál e napkeleti sahnak Lahoréba. És, ó, kicsin kevlárt szú arat, üt, eb, a gravírozó lába. Legényács, októberi hőnek kertelek agyagásót. A habod lemeszel, Ili, kész már Zénó. Lejt a ló kavaró bigére, Icát, tusolót nemesít nábobod. A lotyó szír, s Írisz szakavatott óvónő.
Öt teknősön kettő.
Ő nem arra menő.
Ősz sző.
Ő vega magevő.
Papa, apa a pap!
Papa ír, rí a pap.
Papa, rakat tököt takar a pap.
Paplannal pap.
Palinyrómák: ámornyi lap.
Pókszóró horoszkóp.
Rád rohan a hordár.
Rág ló botló barettet, ledob, ó, bánatos irtóra, ma Nóri zsalugátere őt űzi. Mert Tomanek a Dóri, a merő lápadó kölök üszkösön tör előre. Békavőn lóg a mocsári gólyahír, éle Kelemené. Menórák, kóser ekék ízöle véres. Öl e vendég, e sóláp, Akropolisz ős-Ilibe dől. Mór, ó, Bátaszék, a rákos strófa meszel le szemafort, s sokára kész a táborom. Lő debilis őszi ló, porkapáló segédnevelő serével őzikék ere sok. Káró, nem én emelek, eléri, ha jógi rácsomagol. Nő vak éber öle rőt, nősök, szűkölök, oda Pál őre ma! Ír odaken, amott remiz ütőere tágul a zsíron. A maró trisót a nábobod eltette, raboltó bolgár.
Rám német nem lel, elmentem én már.
Ráver szép Ica ej, ő pici, őneki cipőt nem lel akkora sarokkal - elment ő, picike női cipője a cipészre vár.
Ráz a zár!
Rémes tóga bagót sem ér.
Réti pipitér.
Réz, az ér?
Romokat régi erő katonanótaköre ígért, a komor.
Római fővezér s rézevő fia Mór.
Rút, dagadt úr.
S a lány nyálas.
Sátánnal Annát ás.
Sátán Olaf a falon átás.
Sátrat ikerre kitartás.
S e hét szerelem elereszt, éhes.
Siet a Tina. Anita, te is?
Sikerem: Inda Erika, akire adni merek is.
Simogat a rút, eleven nőd, Nelli, a Rákos-menti kúp alakú kalapú, kit nemsokára illendőn nevele túratagom is.
Sokáig él Légi Ákos.
Sok csomag a mocskos.
Sok sokkos kos.
Somorné vérképe savas epék révén romos.
Szalma, maga mamlasz!
Szavatartó tótra tavasz.
Szárad a darázs.
Szárad a madarász, szárad a madár, rád a madarász szárad, a madarász.
Szív zivatara, sok kosarat a víz visz.
Sző a pap, papa ősz.
Szuezi Zeusz.
Szúr a rúzs.
Szüpermen nem repűsz?
Tavasz avat.
Tán őtet kitehetik tetőn át?
Tánya, kérek kerek kerékanyát!
Tejet evett e mén, német tevetejet.
Tekerek kerek kereket.
Tekerek icipici kereket.
Tekerek sok csomó mocskos kereket.
Tele mezítelennel e tíz emelet.
Te mező, neveled eleven őzemet.
Te pék, láttál képet?
Tette istenet siettet.
Te, szétlök a költészet!
Téllét.
Tési misét.
Tibor, adod a Robit?
Tiló szalad le, megigéz a delej, s jeled az égig emel, dala szólít.
Tologatjuk a kutyagolót.
Üresek, amin lélekkel élni ma keserű.
Vasutas eledele satusav.
Zénó, rád a madár, ó, néz.

De a leghosszabb Breyer Gyula sakkmestertől az 1880-as évek végéről:

„Nádasi K. Ottó, Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám: A mottó: Szívedig íme visz írás, kellemest író! Színlelő szív, rám kacsintál! De messzi visz szemed… Az álmok – ó, csaló szirének ezek, ó, csodaadók – elé les. Írok íme messze távol. Barnám! Lám, e szívindulat Öné. S ím e szív, e vér, ezeket ereszti ki: Szívem! íme leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? Öleli karom át, Édesem! Lereszket „Éva-szív” rám. Szívem imád s áldozni kér réveden, régi gyerekistenem. Les, ím. Előtte visz szíved is. Ég. Érte reszketek, szeret rég, és ide visz. Szívet – tőlem is elmenet – siker egy ígérne, de vérré kínzod (lásd ám: íme, visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor, aki lelőtt, ó, engem: e ravasz, e kicsi! Követeltem eszemet tőled! E levelem íme viszi… Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Álmán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaadó csók ezeken éri, szól: A csókom láza de messzi visz! Szemed látni csak már! Visz ölelni! Szoríts! Emellek, Sári, szívemig! Ide visz: Ottó. Ma már ím e levelen ádresz is új ám: Nádasi K. Ottó, Kis-Adán.”