A legenda szerint a sakkot a perzsa Széta találta ki, s az uralkodónak annyira megtetszett, hogy jutalmat ígért neki.
Széta búzaszemeket kért, mely első hallásra nem is tűnt soknak. A sakktábla szerint számolta ki jutalmát, miszerint az első négyzetre egy, a másodikra kettő, a harmadikra négy, az ötödikre nyolc szem búzát - tehát mindig az előző duplája. Mint kiderült, ennyi búzaszem nincs is a világon, hiszen a szám: tizennyolctrillió-négyszáznegyvenhatbilliárd-hétszáznegyvennégybillió-hetvenhárommilliárd-hétszázkilencmillió-ötszázötvenegyezer-hatszáztizenöt szem búza.
A kezdetekről annyit tudni, hogy 600 körül Indiában fektették le a szabályokat, innen a perzsa, muzulmán és arab világot hódította meg. 840-ben az első sakk könyv is megjelent al-Adli ar Rumi tollából. Hozzánk Európába az arabok hozták, bár a szabályrendszerét kissé hanyagul kezelték. A 12. században már bizonyosan kedvelt játék volt a sakk. Erről mesélnek a Lewisi sakkfigurák, melyeket 1831-ben találtak. Anyaguk rozmáragyar és bálnafog, s úgy tűnik, szinte a teljes készlet előkerült, bár pontosan nem tudták megállapítani, hogy melyek tartoznak egy készletbe. Az viszont biztosan állítható, hogy a készlet egyik csoportját vörösre festették, míg a másikat fehéren hagyták.
Első írásos említése 1173-ra tehető, s a legelső európai sakk könyv az 1471-ben megjelent göttingeni kézirat volt. A játék népszerűségét mutatja, hogy 1575-ben már bajnokságot is rendeztek belőle Madridban.
Itthon 1758-ban jelent meg az első szakirodalom: Sách, avagy királyos játéknak szabott rend-tartási. Mindez azt is jelenti, hogy a játékot nálunk is sokan kedvelték. (Talán ezt is, mint a kártyát, Mátyás király felesége, Beatrix hozta az országba.)
Az első nemzetközi verseny helyszíne London, s az évszám: 1851. Majd nem sokra rá megrendezik az első világbajnokságot is 1886-ban.
Ámde volt egy aprócska bibi. Hiányzott egy egységes, mindenki által ismert és elfogadott sakkfigura készlet. Hiszen egyazon időben többféle bábú típus volt forgalomban. Barleycorn, Szent György, Régence, Selenus. A 19. század elejére elszaporodó sakkversenyek miatt muszáj volt megalkotni a tökéletes, egységes készletet. Ennek megszületését az angol Nathanial Cook és sógora John Jaques tette lehetővé, s mivel ügyes üzleti érzékük volt, ezért felkérték a kor leghíresebb sakkmesterét, Howard Staunton-t, hogy legyen névadója és reklámozója a készletnek. Örömmel vállalta a feladatot, így 1849. szeptember 29. napjától a Staunton sakk-készlet lett a hivatalos versenyeken használt sakkfigurakészlet.
Na persze a keleti blokk megszületése magával hozta a változás szelét is. A 9. sakkolimpiára tervezte P. Poček a Dubrovnik sakk készletet, mely a Staunton figurákat alapul véve, azok a végletekig leegyszerűsített, vallási jeleiktől megfosztott variánsai. Bobby Fischer amerikai sakknagymester szerint ez a készlet a legtökéletesebb, amivel valaha is játszott.
