1837. február 17-én főbe lőtte magát Pap József.
De ki is volt ez a Pap József? Másutt ekképp nevezték: Sobri Jóska a betyár! Bizony Ő volt a Bakony s az észak-Dunántúl híres haramiája, aki bandájával rettegésben tartotta Vas, Zala, Győr és Veszprém vármegyék gazdag számadóit, adószedőit. Két éven át sikerült mindig kicsusszannia a törvény vasmarkából. Két nagy bűntett kötődik nevéhez. Az egyik a kónyi takarékpénztár kirablása, ahol a győri káptalan pénzét lovasította meg. A másik szintúgy rablás: Hunkár ezredes házát söpörték tisztára. A katonatiszt komoly befolyással bírt, s még a királynál is panasszal élt. Így aztán erőteljes hajtóvadászat indult Sobri és bandája ellen. Sobri fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki, s hát a magyar ember már akkor is feljelentgetős volt, hamar a nyomára bukkantak. Őt és még hat társát Lápafőnél bekerítették, de nem adták meg magukat - komoly tűzpárbaj alakult ki. De a perzekutoroknak kiadták: csak Sobrit kell elfogniuk, hiszen alvezérét Milfajt Ferkót már elfogták s a „talpon álló” bíróság felakasztatta. Így Sobri társai elinaltak, Sobrit bekerítették. Utolsó pisztolygolyóját saját fejébe röpítette.
Ám a nép ajkán ezek a zsiványok hősökként éltek tovább, hiszen csak néha-néha történt, hogy a szegényt károsították meg. Zöld Marci, kit még Petőfi is beleköltött a János vitézbe, vagy Rózsa Sándor, vagy Savanyú Jóska, Angyal Bandi s a fent nevezett Sobri Jóska, kinek alakját Krúdy Gyula is megformálta - mindannyian oly korban éltek, melyben az idegen elnyomó hatalom szorongatta a magyar népet, s minden lázadás igazi hőstettnek számított. Pedig nem mások voltak ők, mint hetvenkedő legények, rablók, kalandorok, vagy épp a 21. századi megfelelőjük a „whiskys rabló”. Valahol titkon mindenki szurkolt nekik egy kicsit.
