Kunta Kinte egy rabszolga volt Alex Haley Pulitzer-díjas afroamerikai író 1976-ban kiadott Gyökerek című regényében, melynek filmváltozatát anno a fél ország nézte.
A másik fele éppen mást csinált. A könyv elég nagy durranás volt ámerikában, majdnem 23 héten keresztül vezette az eladási listát. Talán a lelkiismeret szólította meg a hajdani rabszolgatartó állam lakosait? Ki tudja... Minden esetre az ENSZ csupán 1949 december 2-án kiadott egyezményében indított nyílt harcot az emberkeres-kedelem, a mások kizsákmányolása, vagyis: a modern rabszolgaság ellen. Végül úgy határozott, hogy 1995-től december második napja a rabszolgaság megszüntetésének világnapja legyen. Szép gondolat. Kár, hogy ez is csupán parasztvakítás.
A rabszolgaság ugyanis együtt született az emberiséggel, s azzal párhuzamosan fejlődik, alakul. (Szerintem nyugodtan datálhatjuk 100 ezer évesnek, kb. ekkor jelenik meg a Neander-völgyi ősember. Szinte borítékolható, hogy a gyengébb társaikat rabszolgásították a maguk egyszerű módján.) Hivatalosan az ókori társadalmakkal kezdődött az a létforma, amelyben a szabadságától megfosztott személy valakinek a tulajdonává válik. Arisztotelész, a görög filozófus is természetes állapotnak fogadta el, hogy aki nem görög, az rabszolga.
A későbbi történelmi koroknak is megvoltak a maguk rabszolgái, s hiába jutottunk el a 21. századba, a fogalom, s ami mögötte van, még mindig él és virágzik. A szinte gyermekkorú szexrabszolgáktól egészen a bankok elkeseredett adósrabszolgái-ig igen széles a skála. Nem is beszélve egy olyan állapotról, amikor maga az állam válik a legfőbb rabszolgatartóvá. A 21. század összes társadalmára ráhúzható a végletekig kizsákmányoló és adós- illetve egyéb formájú rabszolgaság jelzője.
Ennek alapja a jelenleg is fennálló piramis szerkezetű hatalmi, társadalmi felépítési forma, melyről tökéletesen elhitették velünk, -vagy legalábbis az emberiség nagyobbik részével- hogy nincs, nem lehet ennél jobb. Pedig igenis létezik más lehetőség is, de ennek globális megismerését, elterjedését és használatát tűzzel vassal igyekeznek megakadályozni azok, akik a piramis csúcsa közelében tanyáznak. Az ő kezükben összpontosul az a hatalom, melynek módjában állna változtatni, de pénzügyi érdekeik miatt eszük ágában sincs a jelenlegi ingatag helyzetet módosítani. Pedig egyre erősebb a társadalmi igény, egyre többen értik meg a változás fontosságát. Ám ennek ellenszereként, mintegy az elkerülhetetlen folyamat lassítására ravasz húzás volt a migrációs gumicsont, mely egy időre eltereli, le is foglalja a társadalmi érdeklődés erejét.
Bizonyára formálódik már a nagyhatalmak stratégiája a probléma határozott kezelésére, végleges megoldására, legalábbis egy-egy prominens politikus és gazdasági nagyfejű elszólásából erre lehet következtetni, ám mindezek nem állítják meg azt a globális társadalmi változási folyamatot, melynek csupán két útvonala lehet. Az egyik a teljes anarchia, a másik pedig egy újragondolt, a holografikus társadalmi formán alapuló új rend. Majd kiderül.
