Mivel már esztendők óta nem nézek tévét,
így a mai reklámcsatornák sorozatkínálatára is magasról teszek. Nekem aztán jöhetnek a végtelen új nyomozós, ufós, barátos, hülyepicsásnyújorkos, bugyuta trónokharcos és zombifingos vackok.
Tudom, hogy a csecsemőnézőnek minden szar új, ahogy a hülyegyerekek is elalélnak a mai színházi és filmes színészi teljesítménytől, pedig ezek köszönőviszonyban sincsenek a valódi, művészi alakításokkal.
Naszóval, amikor én még kis srác voltam, a fekete-fehér adások sorában mindig nagy élvezettel néztem a Minden lépben két kanál című krimisorozatot. Már a szokásos bevezető képsorok is új stílust mutattak, s bár a sztorik faék szerűen egyszerűek, mégis szórakoztatóak voltak. S miért? A színészek miatt. Ma már azt se tudják mi az. Celebek, meg egyebek láthatók a képernyőn, s lassan már a mozivásznon is. Hitelesség nulla, átélés a kanyarban sem.
Naszóval, a Minden lében két kanál alapsztorija végtelenül egyszerű volt. Egy ízig-vérig amcsi, unatkozó milliomos összeakad egy ízig-vérig angol, unatkozó lorddal és együtt kinyomoznak olyan eseteket, melyekkel a rendőrség nem tud foglalkozni. Ez így önmagában a döguncsi kategória lett volna, ha! Ha nem két remek színész kapja a feladatot: Tony Curtis és Roger Moore. Ezen felül pedig a szinkronhangjaik tették teljessé színészi alakításaikat. Így vált eggyé Sztankay István és Láng József az általuk hangolt karakterekkel. Négyük közül -szerencsére- Láng József még velünk van.
Roger Moore épp ma ünnepelné születésnapját. A szinte mindig nemeseket, gentleman karaktereket megformáló színész karrierje szép ívet futott be. Egy cipész fiaként eleinte reklámmodell volt, aztán hm... befolyásos, gazdag dámák Őt is felkarolták. Az álomgyár kapui is sarkig megnyíltak előtte, így lehetősége nyílt olyan produkciókban is szerepet vállalni, ami egészen a csúcsig juttatta. Imádta a nőket és a nők is Őt. Semmi jónak nem volt elrontója, így aztán négyszer nősült.
A nézők többségének azonban Ő volt a Zangyal, meg a lord, na és a dzsémszbond. Az utóbbi hétszer. Nekem speciel a Sean Connery inkább bejött , de hát ízlések és pofonok...
Alapvetően vele el is tűnt egy olyan kor, ahol a főhősöket hős típusú színészek, a karaktereket pedig karakterszínészek játszották. Manapság a nyeszledék kutyagumi gyerekere rápakolnak egy rakat plasztikot, meg fx-et, animálják, akciózzák, felpörgetik és ennyi. Az oké, hogy a sztori gagyi, de hogy a játékosok is azok, az azért már nem semmi. De már ez sem baj, mert hamarosan ezekre sem lesz szükség. A „háromdö" mindent megold. Rajzolt színészek lesznek egy digitálisan festett világban. Ők nem panaszkodnak, nem nyafognak, magasabb gázsiért sem zsarolják majd a producereket. A most születő x vagy y vagy wc generáció pedig csorgó nyállal, szájtátin fogja nézni ezeket és nem fogják tudni, érteni, hogy mindez: semmi. Egy hatalmas, kapitális hazugság. Roger Moore pedig egy felhő széléről leinteget, majd Láng József hangján belebúg valamit a mikrofonba.
No, pajtikák! Hát hol lehet itt énekelni?
