A viszonylag hosszú ideig ( 26. dinasztia Kr. e. 570 – Kr. e. 526) uralkodó II. Amasis (II. Jahmesz) fáraó egészen lentről küzdötte fel magát az egyiptomi trónig.
Katonai pályája szépen ívelt felfelé, két fáraót is kiszolgálva eljutott a tábornoki rangig. Katonái a hosszú babilóniai hadjáratok miatt fellázadtak az akkori fáraó, II. Uahibré ellen. Ezt Amasis ügyesen használta ki és katonai puccsal átvette a hatalmat, s fáraóvá kiáltatta ki magát. Így utólag - azt mondom, hogy jól tette, mert Egyiptom szempontjából uralkodása alatt felvirágzott a gazdaság.
A nemesség nem igen nézte jó szemmel ténykedéseit, mert az egyiptomiak számára idegen görögök felé „pártoskodott”. De lenézték közrendi származása miatt is, amire a gyakran tréfálkozó, a vidámságot felettébb kedvelő Amasis egy vicces tervet eszelt ki. Palotáiból összeszedette az összes arany éjjeliedényt, beolvasztatta, s kiöntette belőle Ozirisz isten szobrát. A papság és a nemesség áhítattal járult a színarany szobor elé, hogy áldozatokat mutassanak be neki. A ceremóniák végén a vicces kedvű fáraó színe elé rendelte a gőgös „uralkodó” osztály tagjait, s leleplezte az arany származását. „Most megtudtátok, milyen „hivatása” volt korábban ennek az aranynak, mégis mennyire imádtátok. Így tiszteljétek fáraótokat is!” A tanmese vége úgy szól, hogy ezen szavakra a nemesség és a papság magába szállt és elfogadta Amasis hatalmát.
