„A Föld az emberiség bölcsője, de nem maradhatunk örökké bölcsőben. Az emberiség nem is marad örökké a Földön, hanem fényre és térségre vágyva előbb félszegen behatol a légkörön túli térségbe, aztán pedig meghódítja a csillagok világát.”
Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij szavai ezek, egy olyan nagy tudósé, aki nélkül ma az űrkutatás még mindig a gyermekcipőjét fűzögetné.
1857. szeptember 17-én született egy Izsevszkoje nevű faluban nemesi családban. Kilenc évesen lett skarlátos, amibe majdnem belehalt. Az életét megmentették, de a hallását örökre elveszítette. Pajtásai sokat gúnyolták, így aztán magántanuló lett és a tudományos könyvekben lelt boldogságot.
Moszkvában járt egyetemre és egy maga készítette bádogtölcsérrel hallgatta az órákat. Matematikatanár lett, s diplomájával a zsebében Kaluga városába költözött. Napközben matematikát tanított, este pedig gázkinetikai és repüléselméleti kísérleteket végzett. Elpocsékolt néhány évet, mert a gázokkal kapcsolatos kutatási eredményeit már jóval korábban James Clerk Maxwell skót matematikus a világ elé tárta.
Ciolkovszkij ekkor fordult a repülés, azon belül is a rakétahajtás felé. Az 1920-as évek végére elméletben dolgozta ki a fémvázas, sugárhajtású, egy pár szárnnyal rendelkező repülőgép terveit és ezzel párhuzamosan pedig a háromlépcsős űrrakéta működési elvét. (Már 1903-ban már publikált egy tudományos cikket az űr meghódításáról, ahol egy tizednyi eltéréssel kalibrálta be a szükséges rakétahajtás sebességét. Tette ezt akkor, amikor a világ jelentős részének még lövése se volt a világűr pontos mibenlétéről.) A kor tudósai csak nevettek rajta, bolondnak gondolták. Pedig matematikai képletet is kidolgozott rá, sőt, saját tanári fizetéséből szélcsatornát épített. Amikor az első sikeres kísérletet bemutatta, csak akkor kezdtek vele komolyabban foglalkozni, s kiutalni számára egy jelképes támogatási összeget.
Ciolkovszkijnak a szovjet hatalom megszületése előnyös volt, mert végre felismerték kutatásainak fontosságát. Az Akadémia a tagjai közé fogadta majd később pedig a légierő akadémiájának tiszteletbeli tanára lett. 450 publikációja jelent meg a témában, melyek alapjául szolgáltak Wernher von Braun és Szergej Pavlovics Koroljov a két híres rakétakonstruktőr munkáihoz, hiszen mindkettő az űrhajózás modern formáját tették lehetővé.
Ciolkovszkij 1935. szeptember 19-én hunyt el Moszkvában. Sírja Kalugában található, melyre a már ismert mondatát vésték.
