A különféle magyar hírportálok féltékenyen őrzik valódi olvasottsági adataikat. Persze mindig vannak trükkök, amivel apró igazságmorzsákat szerezhetünk, melyek összeillesztésével -ha nem is tökéletesen, de- közelebb jutunk az igazsághoz.

 

Ebből kimazsolázva jól látható, milyen tülekedés folyik a jobb helyekért, melyeken aztán elárasztják az olvasót reklámokkal és üres propagandával. A felmérés szerint az élen, nem nagy előnnyel, de még az Index áll. Na nem azért, mert objektivitása és színvonala oly annyira magas szinten állna. Inkább a múltja és a többiek léc alatti teljesítménye miatt. Ami persze nem teljesen igaz, de a sarkított verzióban ez a pontos megállapítás. Valójában vannak feljövő portálok, akik óvatos lépésekkel közelítenek az élboly felé.

Gondolom a lófa* se kíváncsi arra a sorrendre, amit kiderítettem, de megosztom itt. Van közötte nem vegytiszta hírportál, de a listába beleillik:
Index
Origo
24.hu
Blikk
Startlap
Nők lapja cafe
blog.hu
444
HVG
Femina

Az ugye világos, hogy olyan, hogy független sajtó, az sosem létezett?! Itthon meg aztán pláne nem. Az objektív újságíró fogalma még létezett egy darabig a múlt század közepéig, de a különféle érdekek, szándékok megszüntették a státuszt. Tisztázzunk egy orbitális félreértést. Aki ma blogot ír, még nem újságíró. Aki ma valamelyik hírportálnak dolgozik? Az egy valamelyik hírportálnak dolgozó ember. Szerintem. S mindezt a csaknem 20 éves online jelenlétem tapasztalatából állítom. Én még olvashattam az igazán nagyokat, akik igazi újságírók, publicisták voltak, akik ismerték az érvek és ellenérvek csatáját, akik a megvitatás szó valódi értelmét használták. Ennek mára nyoma veszett. Ma a nyílt lehülyézés, k*anyázás maradt, mint érvelés. Az átlag szókincs nagyjából háromszáz szóra zuhant vissza, az irónia fogalma múzeumi műtárggyá aszódott. A szájkarate egyre durvább változatai tombolnak, sehol egy tréfás fricska, egy vicces, ötletes szófordulat. No, ennyit bevezetőnek.

A tanítványaim nagyjából a Facebook, Instagram és valamilyen mókás fotómegosztó bűvös Bermuda háromszögében ragadtak. Ha néha -balga módon- javaslom nekik, hogy híreket is olvassanak, jön a zavarba ejtő kérdés:
"Jó, de melyiket?" 
S az az igazság, hogy  jogos a bizonytalanság. Mert ha átfutjuk a szokásos nagyobb portálokat, akkor szinte pontosan ugyanazt a szemetet kapjuk. Majdhogynem még a címek és a bejegyzések sorrendje is egyforma. Az az érzése az embernek, mintha lenne egy nagy maszlaggyártó központ , ahonnan az összes csatorna ugyanazt a napi alapcsomagot venné ki. Csupán a jelzőkből sejthető, hogy mostan full kormánypárti vagy annak készülő, annak szája íze szerinti oldalon járunk, avagy magát objektívnek és függetlennek, pláne ellenzékinek hazudó hír és bloggyűjteményre tévedtünk.

A tömény bulvárszemetet hirdető szájtokra külön ki sem térek. Csupa ostoba, két bites agyú véglény firkálmányai a hasonló kreatúrák számára. Szerkesztői többnyire a női nem szégyenei. Rengeteg okos és férfiakat megszégyenítő, magas intelligenciával bíró Nőt ismerek, fel nem fogom, miért nem Ők kerülnek szerkesztői pozícióba. Helyettük magukat hihetetlenül okosnak beállító, nőnemű egyedek töltik fel "rendkívül magvas"  bejegyzéseikkel az oldalakat, melyek például megvitatják,  hogy miként kell hordani a nagy táskát és ehhez hasonlók. 

A technikai újdonságokról szóló oldalak többsége inkább a gyártók reklámjai. Aki a cikk íróját támogatja,  az gyártja a legjobb, a legtökéletesebb,  a legleglegebb terméket. Aztán kifejezetten rühellem, amikor az "ájfonos" magyar panelparaszt igyekszik sárba döngölni az "androidos" magyar talpas parasztot, vagy épp fordítva. Az autó és motorsport újdonságai sem mentesek a hátulról megtámogatott szubjektivitástól. Most épp a hibrid és elektromos - igen drága járgányok felmagasztalása zajlik. A cikkek írói -természetesen kellemes jutalék mellett- elfelejtik megemlíteni például az elektromos autók speciális  akkumulátorainak előállításakor keletkező környezetkárosítást,  továbbá azt, hogy a használt telepek újrahasznosítása megoldatlan és azok igen komoly mértékben szennyezik a környezetet.

A különféle politikai pártokhoz, szektákhoz tartozó oldalak olvasása szintén időpocsékolás. Amíg Magyarország nem képes őszintén szembenézni a múltjával, levonva a megfelelő tanulságokat és határozott lépéseket tenni egy átlátható, élhető, kiszámítható jövő felé, addig csak álságos maszatolás, fehérgalléros politikai  maffiaháború marad a politikának nevezett parlamenti kocsmázás, mely sok évtizede folyik már. Csak sajna a számlákat a nép fizeti, amíg képes rá. Az ostoba és a vak nem látja, mi is folyik itt valójában...

Sajnos már a tudomány számos területével foglalkozó oldalak is ellaposodtak, gyakorta ellenőrizetlen, ferdített tartalmak piszkítják be a lapokat. Sokszor olvasni kapitális marhaságokat, melyeket még egy gyerek is könnyűszerrel megcáfol. De már ezen oldalak szerkesztői is agyi kapacitás hiányában szenvednek, viszont osztják az észt rendesen.

A sporttal foglalkozó oldalak is inkább termékreklámok. Meg ugye a sport már nem független fogalom, hiszen hol a pénztől, hol pedig a pénztől és a politikától függ. A sport már nem is a sportról, az egészséges életmódról szól. Ha oknyomozó sportriporter lennék, akkor igyekeznék lerántani a leplet a sport hátterében megbúvó dopping bizniszről, a focimutyiról és a többi trutyiról. Persze akkor nem élnék túl sokáig. Mert -furcsa mód- senki nem mer nyomozást indítani huszonéves sportolók, főleg focisták hirtelen haláláról. Makk egészséges fiatalok, akik szívrohamban halnak meg a pályán? S ezek nem elszigetelt esetek. Szóval az efféle háttérigazságokról sem ír senki. Néha egy-egy kiöregedett olimpikon elárul néhány disznóságot, titkos orgiák és kokainbulik az olimpiai szállásokon, meg effélék, de csak pár napig van hírértéke.

Magánblogokat sem érdemes olvasni, mert vagy nyafogást, vagy dicsekvést, vagy pedig üres észosztást kapunk, minden valós háttér nélkül. A hp blogoktól és a három perce főzni tanuló, moslékgyártó gasztro-blogoktól kifejezetten rosszul vagyok. Sajnos épp a két legnagyobb magyar hírportál a legnagyobb melegágya ezeknek a digitális hulladékgyártóknak.

Végül is így a kérdésemre meg is adom a választ. Melyik hírcsatornát olvassátok, fiatalok? Egyiket se. Inkább olvassatok régi és még értékeket képviselő szépirodalmat, vagy nézzetek legendás filmeket. Találjatok magatoknak hasznos elfoglaltságot, befogadó, alkotó és kreatív közösséget. Éljetek rendkívül színesen, de mértékletesen, óvszert mindig, nehézdrogokat sose használjatok. Aztán mire megvénültök, talán megtanultok a sorok között is olvasni és kiszűrni a sok agyzsugorító maszlagból az igazságot.

 

Utóirat, nem Cseh Tamás módra:
Egyébként nincs rossz kedvem, csak így, ötven felett már átlátom ezt a hazugságokkal teli világot. Ha megéritek, majd megértitek. Örülök, hogy a munkám, egyben a hobbim is, csodás feleségem van és szerencsére nem lóg a nyelvem egyik párt seggében sem. „Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek.” A legutóbbi színházi évad is rendkívül pörgősen telt. Legbüszkébb a Queens és a Párnaember című darabokra vagyok. Na, szevasztok, Pajtikák!