Tour de la Babote a neve annak a toronynak, mely még ma is ott áll a francia Montpellier városában. A mindössze 26 méter magas épület azért vált híressé, mert ennek tetejéről ugrott le az első ejtőernyős.
Az esemény 1783. december 26-án történt, amikor a téren összegyűlt tömeg szeme láttára Louis-Sébastien Lenormand egy saját maga készítette, merev ernyővel „leejtőernyőzött” a torony bejárata elé. Tettét lelkes üdvözlés követte, s így neve bekerült a repüléstörténeti lexikonokba.
Főhősünk ott született a tengerparti városban, mely több egyetemnek is otthont adott. Papája volt a város órásmestere, így a fia tanulhatott. Leginkább a kémia érdekelte, s tanulmányai után a puskapor gyártásának egyik szakértője lett. De gyakran kikacsintott a fizika tudománya felé is. Lelkesen tanulmányozta a repülést, de leginkább a magas épületekből való gyors menekülés lehetősége foglalkoztatta. Erre kísérletezte ki a „parachute”, vagyis a „repülés elleni” eszközt, mely bizonyítottan az első ejtőernyőnek tekinthető. A toronyból való ugrása pedig az első igazolt ejtőernyős ugrás lett.
Életét teljesen elkötelezte a tudománynak, s igencsak kacskaringós életútja végül egy haladó gondolkodású kolostorba vezette, ahol teljes egészében a kutatásainak élhetett.
Nyilvános kísérletének híre bejárta Európát, s begyújtotta a kutatási rakétákat. Pedig az ötlet már az ősi Kínában is ismert volt. Egy Han-dinasztia kori történetíró elmesélte Shun császár történetét, melyben Shun egy nagyobb méretű bambuszesernyőt használva ugrik le egy magas magtár tetejéről, hogy mentse az életét. Aztán csaknem ezer évig nem gondolt az ejtőernyőre senki. Egy 1470-körül született olasz kódexben jelenik meg egy rajz, mely e témával foglalkozik. Egy évtizeddel később Leonardo da Vinci írja le az ejtőernyő működését. Nála már egy 6mx6m négyzet alakú keretre feszített vászon szerepel, mely csúcsban találkozik, akár egy piramis. Később egy dalmát feltaláló, Fausto Veranzio fejlesztette tovább da Vinci ötletét, de az titok maradt, hogy kipróbálta-e valaha. Könyvecskét írt róla, meg ügyesen lerajzolta az eseményt, de ugrását senki sem látta.
Szóval főhősünk, Louis-Sébastien Lenormand bizonyított ejtőernyős ugrása után sorra jöttek a kalandokat kedvelő feltalálók. Pierre Blanchard már összehajtogatott selyemernyőkkel kísérletezett. André Garnerin hőlégballon segítségével ejtőernyős landolásokat hajtott végre. Aztán jött Charles Broadwick, aki a selyemből készült ernyőt becsomagolta és a hátára kötötte, ezzel megalkotta a még ma is használt ejtőernyők alapját.
