A legtöbb ünnepnek a természeti népek jeles napjai szolgálnak alapul. Így van ez a hallowen-nek nevezett, mára buliünneppé változott happening-gel is.
Hogy pontosan mikortól rendeznek efféle vidám bulikat, arra nem sikerült rátalálnom. Bizonyos források a popkultúra megszületésével kötik össze, melyben nagy szerepe volt a televíziónak. Szóval bizonytalan.
Ám az viszont bizonyos, hogy ebben az időszakban egyszerre több ősi nép is tartott ünnepségeket, mintegy elköszönve az élő természettől és felkészülve a hosszú hideg télre.
Az ősi kelta vallásban samhain volt az ünnep neve, (ma írül: All Hallows' Eve) mely napon az e világ és a túlvilág közötti határ átjárhatóvá zsugorodott, s ilyenkor főleg gonosz szellemek, démonok, boszorkányok és szörnyek léphettek át az élők világába, s az élők pedig átkukucskálhattak a halottak birodalmába. A kelta druidák átörökítették hagyományaikat az íreknek, akiket aztán -ha akarták, ha nem- egy volt rabszolga „katolicizált”.
A keresztény túlbuzgóság és az angol barbarizmus elpusztította a régi isteneket, kiszorította az ősi ünnepeket. Ehhez új, félelmetes legendákat kellett gyártaniuk, melyek felvillantották a pokol képét az ingadozók előtt. Így aztán belekutyultak mindent, amit csak lehetett, az ősi Crom Cruach világteremtő és termékenységi kígyóistentől a Wicca boszorkányokon és a római Limuria ünnep gonosz démonain át egészen a föníciai-héber Moloch-ig, aki kizárólag gyermeket evett. Hát persze, hogy a szerencsétlen tudatlan, babonás írek gyorsan kikeresztelkedtek. Persze hiába volt a nagy keresztes igyekezet, mert a kicsi falvakban megmaradtak a régi és ősi ünnepek, csak épp átalakultak népszokásokká.
A 21. századra csupán önfeledt szórakozássá és remek üzletté alakult ősi ünnepen ne is gondoljon senki igazi halottakra és szellemekre, hanem -aki teheti- lépjen ki a szürke hétköznapok taposómalmából, öltsön jelmezt, bulizzon, de óvakodjon saját mohóságától és lehetőleg ne veszítse el az önkontrollt.
