avagy : Életveszélyes utazás volt 1931 szeptember 13-án Budapestről Bécsbe vonatozni.

 

Aznap éjszaka a biatorbágyi viadukton egy csőbomba robbant fel a száguldó mozdony kerekei alatt, kiszakítva egy jókora darabot az acélsínből. Így aztán a vonat leszaladt a völgyhídról és a mélységbe zuhant.  22 halott, 18 súlyos sebesült, jelentős anyagi kár.

A helyszínen feltűnt egy férfi, aki lelkesen segített, ahol csak tudott. Matuska Szilveszter Bécsben élő kereskedő már ott gyanússá vált, s csakhamar ő lett a rettenetes merénylet elkövetésével megvádolt személy. Állítólag a helyszínen találtak egy kommunista röpiratot is, így a hatóságok számára ez kiváló okot adott a baloldal visszaszorítására, vezetőinek letartóztatására. 

Matuska Szilvesztert Bécsben fogták el, de az Osztrák hatóságok csak abban az esetben voltak hajlandók kiadni, ha a magyar bírósági ítélkezés igazodik az Osztrákhoz. Így aztán hiába volt súlyos a vád, nem ítélhették halálra csupán életfogytiglani börtönbüntetésre.  Vácra került, ahol cellájában festegetett, írogatott.

Mikor a II. világháborúban a Vörös Hadsereg csapatai elérték Vácot, a börtönök megnyíltak és Matuska Szilveszternek nyoma veszett. A történészek és kriminalisztikai szakemberek azóta is kutatják szörnyű tettének okait. Rendelkezésre állnak a kihallgatások dokumentált anyagai, a teljes perirat, az elkövető múltjának jelentős része, de nem találtak az első világháborút végigharcolt családapa életében olyan mozzanatot, mely indokul szolgált volna tettére. Anno katonatársai sokat heccelték ügyetlensége miatt. Ez lehetett az ok? Vagy a szürke kisember "szerepéből" szeretett volna kitörni? Csupa ha és volna. Matuska sosem árulta el tettének okait. Minden esetre az akkori politika is ki és felhasználta céljai megvalósítására a borzalmas tragédiát, s akarva - akaratlanul, de főszereplőjévé tette a titokzatos Matuska Szilvesztert.