Az 1700-as évek közepén 11 spanyol család telepedett le Kalifornia államban.
Építettek maguknak templomot, kis viskókat, s a falucskájukat „röviden” elnevezték El Pueblo de Nuestra Señora la Reina de los Ángeles del Río de Porciúncula-nak, vagyis A mi úrnőnknek, az Angyalok királynőjének faluja a Porciúncula folyó mellett.
Az emberek jól érezték magukat ott, így a misszió szép lassan növekedett. 1781. szeptember 4-én vált igazi, állandó településsé, ekkor körülbelül 700-an lakták. Aztán jött a kaliforniai aranyláz, elindult feléje a vasút, s ráadásul olajat is találtak a környéken. 1850-ben vált várossá, ekkor már 1600 fő lakta. Csatornarendszeren víz is jutott a városnak, majd pedig a húszas években a városba költöztek az Álomgyár, vagyis a Hollywood filmstúdiói. A dorbézoló „művészek” miatt került az éttermek és boltok kirakatába az alábbi tábla: „Kutyáknak és színészeknek belépni tilos!” Ebben az időben többnyire amerikaiak lakták és a várost röviden Los Angelesnek, vagy csak egyszerűen L.A.-nak hívták.
A második nagy világégés után robbanásszerűen megnőtt a város. Az olaj, az ipar, a szórakozás és az Álomgyár az egész világról ideszippantotta az embereket. Amerika második nagy népességű városában 140 nemzetből kb. 4 millióan élnek, de ha az összes perifériáját is belevesszük, akkor csaknem 17 millió főt számlálhatunk. Az átlagos évi hőmérséklet 23 Celsius fok, a napsütéses napok száma évente 325 nap. Szóval elég jó helynek tűnik. Ámde van egy eget, vagy inkább földet rengető probléma. A város alatt húzódik a Szent András-törésvonal, mely idén júliusban többször is megmutatta, hogy milyen az, amikor morcos.
A városnak rengeteg híres szülöttje van, de ez nem véletlen, hiszen Hollywood miatt sok művész telepedett le itt. Én nem vagyok közöttük, így az egész nem ér semmit ;)
L.A. számtalanszor volt ihletője filmrendezőknek, de nekem „az épp most is” a képernyőn látható, gyűrött ballonkabátos fickó a kedvencem.
