Az oké (okay) kifejezés a második helyen áll a nagyon gyakran használt szavak sorában a világon.
Eredetére sok történetet kitaláltak, de legkorábbi írott formája az 1840-es Amerikai elnökválasztás alkalmával keletkezett. A demokrata Martin Van Duren (1782.12.05.-1862.07.24.) pártja használta, s az O.K. rövidítés elnökjelöltjük és a demokrata párt szülővárosának (Old Kinderhook) állítva emléket. A demokraták gyakran hangoztatták: Ha győznek, akkor Amerikának OK lesz. Győztek is, így Martin Van Duren az USA 8. elnöke lett.
Ezzel persze egy jottányit sem jutottunk az igazság közelébe, mert egy másik történet szerint az O.K. rövidítés valójában egy indián Sauk és Fox törzsfőnök -Old Keokuk eredeti neve:Makataimeshekiakiak- monogramja volt, aki ekképp írta alá a békekötésről szóló dokumentumokat.
Ez persze még zavarosabb vizekre vezet, mert aki aláírta, nem az öreg volt, hanem a fia, akit Moses Keokuk-nak hívtak és baptista lelkész lett. Szóval nagy a zavar.
Az igazság akkor is rejtve marad előttünk, ha elhisszük, hogy az O.K. valójában egy Otto Kruger (másutt: Oskar Krause) minőségellenőr monogramja, aki a Ford gyárban dolgozott, s a vizsgálaton megfelelt (vagyis oké) gépjárművek szélvédőjét így szignózta.
De még abban sem lehetünk biztosak, hogy az O.K. mozaikszót a II. világháborúban harcoló katonák használták a zerO Killed rövidítéseként.
S még mindig csak kanyargós ösvényre jutunk, ha arról az újabb kutatásról olvasunk, melyben újságírói „vicc”-ként aposztrofálja az O.K. kifejezést, mely egy újságírói szakzsargonban szereplő, szándékosan torz helytelenséggel „Oll Korect, avagy minden rendben, de direkt rosszul írva” megállapításra utal, melynek értelmi megfejtésére nem vállalkozom, mert -szerintem- sületlenség az egész és igencsak izzadtságszagú fejtegetésnek tűnik.
Tehát: Honnan ered az O.K. rövidítés? Lövésem sincs. Oké?!
