imposztor

Tavaly Több mint 200 ezren látták az RMS Titanic kiállítását.

154 éve történt, hogy a Ford színházban merénylet áldozata lett az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke: Abraham Lincoln.

Számtalan történet kering a híres görög cinikus „életfilozófia” jeles alakjáról, a „kozmosz polgáráról” az i.e. 412-ben született Diogenészről. A leghíresebb talán az, amikor Nagy Sándorral találkozott, aki megállt a hordója előtt a porban üldögélő és napozó filozófus lábánál és tisztelete jeléül felajánlotta neki, hogy bármit kérhet, ő teljesíti. Diogenész csak annyit válaszolt morgolódva azon, hogy a híres hadvezér árnyékot vettet rá: „Ne vedd el, amit nem adhatsz!”
Természetesen ez is több értelmezést hordoz magában, főleg ha tudjuk, hogy Diogenész megvetette az álszent, harácsoló hatalmasságokat, és a csupán saját boldogulásukért mindenkin átgázoló néptömegeket.
Időnként látszólag esztelen dolgokat művelt, de mindezt azért, hogy felrázza az embereket kábulatukból. Napközben égő mécsessel közlekedett és az Embert kereste - mindhiába. Hitte, hogy a teremtő boldognak alkotta az embereket, de a kicsinyes harácsolás keserűvé és boldogtalanná tette őket. Máskor pedig csavaros filozófiai párbeszédekben igyekezett rámutatni az emberi gondolkodás komoly hiányosságaira. Egyszer egy futóverseny győztesét kérdezgette, -akinek földöntúli boldogság sugárzott az arcáról,- hogy ugyan minek örül annyira?!
    - Annak örülök, hogy győzedelmeskedtem! - Válaszolta az ifjú.
    - Kit győztél le?
    - Az athéni bajnokot, Pratokratészt!
    - És ő jobb vagy rosszabb futó nálad? - Kérdezte Diogenész.
    - Természetesen rosszabb, hiszen legyőztem.
    - Nem értelek! - Csóválta a fejét a filozófus. - Mi az öröm abban, ha legyőzöl egy nálad rosszabbat?

A történelem során többen is magasra emelték Diogenész lámpását, s fényében tökéletesen nyomon követhető az emberiség lelki és gondolati visszafejlődése. A cinikusok idejében legalább egy csepp figyelmet kaptak azok, kik példát és helyes irányt mutattak. Ennek mára nyoma sincs. Az emberiség magát civilizáltnak tartó része teljesen beletébolyodott a pénz és a hatalom megszerzésébe. Ez tapasztalható kicsiben és nagyban. A lelki és szellemi kincsek pedig értéktelenné váltak, sajnos még azoknál is, akiknek ezek megőrzése lenne a feladatuk.