Tavaly Több mint 200 ezren látták az RMS Titanic kiállítását.
Számtalan technikai eszköz, felépítmény és személyes tárgyak „színesítették” a látnivalókat. De úgy tűnik, egy valamire kevesen gondoltak. Idézzük csak fel, miként is vette kezdetét ez a megabiznisz, mely óvatos saccra 900.000.000.-Ft bevételt hozott a szervezőknek?
Szóval ez a szerencsétlen hajó 1912. április 14-én jéghegynek ütközött és alig két és fél óra alatt elsüllyedt. A két -vagy másutt említve- három nagyobb darabra törött hajó lett 1517 ember végső nyughelye. A sírokat pedig -elvileg- tisztelni illik.
1985-ben Bob Ballard megtalálta a Titanic roncsait, s Ő is úgy tekintett rá, mint egy emlékműre, sírra. Még emléktáblát is elhelyezett ott, jelezve a sírrablóknak, hogy ezt a helyet nem illik háborgatni. Mivel a hajó nemzetközi vizeken süllyedt el, a felfedezőnek joga lett volna az egészet magának megtartani, de Ballard naiv volt, rettenetesen naiv. Így hihetetlen gyorsasággal megindult a szabad rablás. Mikor Ballard 2004 tavaszán visszatért a roncshoz, még a táblát sem találta. Azt is ellopták. No ezeknek a sírrablóknak a pénztárcáját hizlalja azóta is a sok bamba nép. A személyes rekvizitumok egyáltalán nem régészeti leletek, hanem egy kifosztott sír emléktárgyai, melyekhez nyúlni senkinek nem volt joga. S hogy mindebből ekkora üzletet csinálni, az meg igazán gusztustalan és sérti azoknak az emlékét, akik meghaltak ott.
"A Titanic, a kiállítás a hajó hihetetlen története előtt tiszteleg, és nem utolsósorban az utasok és a legénység emléke előtt. A Titanic története a legmélyebb érzéseket váltja ki a látogatókból, ez jól látszik az arcokon, amint a kiállítás végére érnek. A cél, hogy életben tartsuk a Titanic emlékét, valamit azon bátor férfiak és nők emlékét, akik a végzetes úton a hajón utaztak.”
Mélyre tisztelt Tom Zaller úr és mindazok, akiket a tömeghipnózis odazavart! Emlékezni úgy is lehet valakiről, hogy a halott lábáról nem húzom le a cipőt, s nem hazudom mindezt leletmentésnek.
