A 27 esztendős Ligeti Miklós legnagyobb vágya egy csodás Zrínyi szobor elkészítése volt.
Sohasem valósult meg, mert az akkori miniszterelnök, Bánffy Dezső -I. Ferenc József utasításait követve- egy másik munkával bízta meg. Felkérte, hogy készítse el a híres történetíró P. mester, vagyis Anonymus szobrát. A mi Miklósunknak ehhez bizony egy mákszemnyi kedve sem volt, de nem válogathatott. Hiába rágódott a témán, valahogy nem érezte sajátjának. Aztán arra gondolt, hogy felrúgva az addigi szabályokat, készít egy stílusában újszerű szobrot. Benyújtotta a terveket, s a szoborbizottság (mert már akkor is nagyon értettünk a bizottságok létrehozásához) heves elutasításába ütközött.
„Mi az, hogy nem látszik az arca? Miért aszimmetrikus? És miért ül? És egyáltalán! Na, de kérem, mégis mit képzel, fiatalember?”
Szóval a ránk jellemző vacakolás következett. Végül a nagy tekintélyű Fadrusz János, aki Kolozsvár híres Mátyás szobrát tervezte, s aki elsőként ismerte fel a magyar rovásírás fontosságát, szóval az Ő szavára úgy döntöttek, hogy nem döntenek. Közben Ligeti elkészített egy kámzsa nélküli verziót is, de a velencei versenyre az eredeti tervet nyújtotta be, ami komoly nemzetközi sikert aratott. Na erre persze a szoborbizottság, és az időközben alakult albizottságai már más véleménnyel álltak elő. „Az eredetei terv a tökéletes! Nosza, legyen belőle szobor!”
A csodálatos és egyben titokzatos bronz alkotást 1903. november 8-án leplezte le gróf Tisza István miniszterelnök és Halmos János polgármester a Városligetben, ott, ahol ma is áll.
De ki a csuda volt ez az Anonymus? Két verzió is létezik. Az egyik szerint a „Mesternek mondott P. A fent említett mester, a jó emlékezetű Bélának, Magyarország dicső királyának egykoron jegyzője.” Valójában Péter a győri püspök. A még fellelhető adatok azonban, nem támasztják alá. Inkább valószínű, hogy III. Béla királyunk legbizalmasabb embere, nótáriusa, a Bor-Kalán nembeli Nána fia: Pousa püspök. „Pousa dictus episcopus Magister... archiepiscopi Colocensis Hugulini...Bela regis Hungarie secretarius notarius...”
Igazából mindig is ott volt leírva a Gesta Hungarorum első oldalán, mely „palimpszeszt” vagyis levakart és újraírt lapja egyik féltett írott emlékünknek. S csupán egy speciális átvilágításra volt szükség, hogy kiderüljön Anonymus kiléte.
„Predica orbis vade!” Eredj, és prédikálj a világnak!
