„Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...”
Így kezdődik az a nóta, melynek szövegét Pártos Jenő, dallamát pedig Dankó Pista írta. De ugyan ki is volt ez a magát mindig becéző muzsikus?
Dankó Pista a szegedi tanyavilágban született 1858. június 14-én. Még aprócska roma fiúcska volt, alig kilenc esztendős, amikor édesapját elvesztette. Így aztán vályogvetőként dolgoznia kellett, hogy a félárván maradt testvéreinek és édesanyjának legyen mit ennie. Erdélyi Náci, a világlátott, híres prímás, -aki még Ferenc József király és császár őfelségének is muzsikált- vette szárnyai alá és hegedülni tanította. Szorgalmas és tehetséges diák volt, mert 15 évesen már saját zenekart alapított. Bejárták a tanyavilágot, s muzsikáltak, ahol csak kellett. Sokszor csak egy kis ételért, borért.
„Egy cica, két cica...”
Éppen Joó Ferenc festőművész tanyáján zenéltek az úri társaságnak, mikor megakadt az a kék szeme a házigazda 13 éves kislányán, Ilonkán. A vége csak az lett, hogy három év múlva megszöktette és egybekeltek. Aztán Szegeden muzsikált a banda, s a kor neves irodalmárai mind imádták érzelmes dalait. Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal írt szöveget a nótáihoz, s így talán Ő az egyetlen, aki -bár a mákospapír írásához vagyis a kottaíráshoz nem értett, de- legalább 500 dal tulajdonosa. Személyét Ady, Móra, Juhász Gyula is megörökítette.
„Elmegyek a tengerszélre...”
Ám az igazi sikert az 1890-es évek hozták meg, amikor Blaha Lujza kezdte énekelni dalait. Népszínművekhez írt zenét, hívták külországba is. A mendemonda szerint Szentpéterváron játszott a banda, a cár fülébe húzva a legszebb nótákat, aki annyira meghatódott, hogy a prímás ujjára húzta gyémántgyűrűjét. Erre mások a többi ujját díszítették fel a muzsikusnak, aki így sóhajtott fel: „Én édes Istenem, de kár, hogy csak tíz ujjat adtál!”
„Most van a nap lemenőben...”
De a sors nem adott neki hosszú életet. A sok nélkülözés, éhezés végül tüdőbajhoz vezetett. Mit sem törődött vele mindaddig, míg végül már nem tudott játszani. Hódolói, s a neves Pósa-asztal irodalmi társasága összeadta a gyógykezelésre elegendő pénzt, de már elkéstek vele. 1903. március 29-én örökre elnémult az a kopott hegedű. Sosem gyűjtött vagyont, sohasem lett semmije, mégis gazdag volt, mert dalból állt a lelke.
„Eltörött a hegedűm...”
Sok ezren búcsúztatták, s emlékének még szobrot is állíttattak fehér márványból. Életéből film is készült 1940-ben, melyben Jávor Pál alakította a híres dalszerzőt. Dankó Pista nevét megőrzi az a sok dal, az emlékezet és néhány róla elnevezett termék.
