164 évvel ezelőtt született Dublinban Fingal O'Flahertie Wills. Ja, hogy ez a név nem ismerős?! S így: Oscar Wilde!
Zseniális író, költő, életművész, botrányhős. Angyal és démon! Ír volt, de írül sose írt. (Huh, de szar poén volt.) Az írói vénát édesanyjától örökölte, aki maga is publikáló író és forradalmár volt.
Mire Oscar elérte sikereinek csúcsát befutott drámaírónak, költőnek, kiváló férjnek és édesapának bizonyult. Emellett tökéletes szeretőjévé vált ifjú barátjának Lord Alfred Douglas-nek. Az akkori világ még csak elnézte volna ezt a szélsőséges magatartást, de az ifjú lord apukája már kevésbé volt ilyen felvilágosult. Elérte hogy a bíróság Oscart fajtalankodás bűnéért két év fegyházra valamint kényszermunkára ítélje.
Mire véget ért büntetése teljes kitaszítottság várta. A valaha fényesen ünnepelt művész árnyak közé került, az egykori jó barátok, hódolók többé észre sem vették. Franciaországba menekült, s a börtönben szerzett élményeit C.3.3. álnév alatt (ez volt a zárkájának kódja) A readingi fegyház balladája címen adta ki. Sajnos komoly fülgyulladás is „járt” a börtönhöz, mely egyre csak súlyosbodott. Kifizetetlen orvosi számláival kapcsolatban csak ennyit mondhatott az aggódó doktornak: „Épp úgy halok meg, ahogy éltem: átlépve minden anyagi lehetőségeimet.” 1900. november 30-án át is lépett az árnyékvilágba. A párizsi ház falán ma is szerény tábla emlékeztet a kiváló művészre.
Sírja a párizsi Père Lachaise temetőben található, mely alkotás egy csaknem 20 tonnás faragott kőtömb. Felül egy meztelen, szárnyaló szfinx díszíti, alul pedig ezer és ezer rúzsos csóknyom. A századfordulón kezdte el valaki az emlékmű csókolását, s a hölgyeket még a komoly bírság sem riasztotta vissza. Később feliratok és újabb rúzsnyomok csúfították a Jacob Epstein által faragott szobrot. Végül a műemlék védelmében üvegfallal vették körül.
Aki szeretne bepillantást nyerni Oscar Wilde alkotásaiba, látogasson el a Magyar Elektronikus Könyvtárba:
