A történet talán abban az álmos, poros Amszterdamban kezdődik, ahol a Spui téren átadták Carel Kneulman bronzszobrát. Az alkotás egy fiúcskát ábrázol, afféle utcagyereket, aki a történet szerint több jót is cselekedett életében. A szobor elkészültét egy nagy dohánygyártó cég támogatta, így ez a szegény fiúcska -pár évvel később- céltáblájává vált egy mozgalomnak, mely csakhamar a feje tetejére állította az unalmas, merev Hollandiát.
A hatvanas évek elején jelent meg a szobor mellett Robert Jasper Grootveld, aki magát varázslónak és dohányzásellenes aktivistának mondta. Valójában vidám performance-ok keretein belül igyekezett megszólítani a fiatalokat, s rávilágítani a holland társadalom problémáira. Hihetetlen sikert aratott, mert a legfőbb jelmondata a vidám, erőszak nélküli szabadság volt. Zenés, táncos, vicces akciókkal tarkított happeningeket rendeztek, melyekkel erőteljesen provokálták a holland hatóságokat.
1965 nyarán Roberthez csatlakozott Roel van Duijn, Rob Stolk, Luud Schimmelpennink és Hans Metz, akik végül megalkották a PROVO nevű szabadelvű csoportot, mely igyekezett a holland döntéshozók figyelmét rávilágítani bizonyos égetően fontos problémákra. A spektrum igen széles volt, kezdve a nők elnyomott helyzetétől a környezettudatos városi életig. De legfontosabbként a szabadsághoz való jogot hirdették, melynek könnyen azonosítható színt és szimbólumokat választottak. Így az utcafiú szobránál tartott népes összejöveteleiken gyakran megjelentek a fehér biciklik, fehér csirkék, fehér papírlapok. A szabadon kölcsönözhető fehér bringák ötlete egyébként Luud Schimmelpenninktől származott, ebből születtek később a városi kerékpárok, amiért manapság viszont elég szépen tejelni kell.
A rendkívül vidám és erőszakmentes PROVO csakhamar szembekerült a hatóságokkal, főleg az egyre tehetetlenebb rendőrséggel, akiknek nem volt előre definiált terve az efféle köztéri akciókra, így nem maradt más eszközük, mint a nyílt erőszak. Ez persze csak olaj volt a tűzre, mert olyanok is a PROVO mellé álltak, akik korábban ellenezték annak működését, rosszallóan tekintettek a könnyű drogok szabad fogyasztását támogató elképzeléseikre. Végül a hatóságoknak rendezniük kellett a helyzetet, s ha csak lassan is, de elindult egy modernizációs társadalmi átalakulás. A PROVO két év alatt egész Hollandiában felrázta a fiatalokat. Mozgalommá alakultak, így bejutottak az amszterdami városi tanácsba, s döntéshozói szinten követelhették ki a változásokat.
Mikor Hollandia végérvényesen elindult a társadalmi átalakulás útján, a PROVO spontán feloszlott. Tagjai egyénileg folytatták küzdelmüket, politikai pártok alapítói, tagjai lettek, s kampányaikkal egy élhetőbb jövőt kívántak és kívánnak elérni.
Robert Jasper Grootveld is túllépett a PROVO elképzelésein,s Roel van Duijnnal elindították a Kabouter mozgalmat. Ez -gyakorlatilag- a hippi mozgalom előfutára volt, azzal azonos kérdéseket vizsgált. Szabad szexualitás, szabad választás, magasabb kozmikus erők, a természettel való harmonikus életforma.
Ezt vitték és terjesztették tovább fiatalok ezrei Amerikában, ahol kifejezetten a kapitalista és materialista eszmék ellen léptek fel. Kialakult körülötte egy művészeti mozgalom, mely leginkább a zenei hangvételben jelentett újdonságot. S ekkor 1969-et írunk. A Woodstock zenei fesztivál lett a leghíresebb e korszakból, mely igazi legendákat vonultatott fel, s bizonyította, hogy ha a hatóság nem kíván erőszakkal beavatkozni, akkor 400 ezer ember tökéletes békességben képes ünnepelni.
A PROVO és az amerikai hippi mozgalom örökségéről most nem írok. Akit érdekel keressen rá a mai zöld mozgalmakra, a szabad szoftvereket követelő csoportokra, vagy a dániai szabad város, Christiania honlapjára. Annyit azonban megjegyeznék: A PROVO és a hippi mozgalom ideológiája mára semmivé foszlott. Egy viszonylag boldog, könnyű drogoktól ellazult állapotba süllyedt, melynek eltűntek filozófiai értékei és súlytalansága okán hatása már semmilyen formában nem számottevő. Elszállt a füsttel. Kár érte.
