Az 1920-as évek Angliájában vált divattá, hogy a bukméker irodákban már nem csak a lóversenyek favoritjaira, hanem más sportesemények, például foci mérkőzések eredményeire is lehetett fogadásokat kötni.
Mikor a futball sportág már teljesen külön szerepelt a többi sporttól 1934-ben Svédországban indították útjára a Totó sportfogadási játékot. Annyira népszerű lett, hogy szinte pillanatok alatt a legtöbb európai országban megnyitottak a Totó irodák. Közben beárnyékolta a II. Világháború, de a béke elhozta a Totó kivirágzását is. Minálunk 1947-ben az 1948-as olimpiai játékok anyagi megsegítésére indították el a külföldi sportfogadási rendszert lemásolva.
Az első Totó ára 3 forint 30 fillér volt, és a határidőt (1947. október 19.) megelőzően 10 nappal tették közzé a mérkőzések listáját. 12 fő- és 4 pótmérkőzés szerepelt a listán, s egy szelvénnyel csupán egy játékot lehetett játszani. Az első alkalommal a 20882 darab szelvényből sem 12-es, sem 11-es találat nem akadt, csupán egy darab 10-es találat volt a befutó.
Az 1950-es évekig még gyakran változtattak a játékszabályon, aztán 1952-től kialakult a végleges forma. Négy hasábon is lehetett fogadni és a nulla találatos is kapott valamicske bánatpénzt.
Egy lényegesen nagy változás 1964-ben történt, amikor átálltak a 13+1-es játékformára. S a legutolsó nagy változás pedig 1996. februárjában történt: csak gépi fogadások köthetők.
