Ma van a Walpurgis-éj, vagyis ma éjszaka a németországi Brocken hegyen összegyűlnek a boszorkányok, hogy a hatalmas tüzeket körbetáncolva elűzzék a telet.
A germán mitológia szerint ezen az éjszakán megnyílik a pokol kapuja, hogy annak urának tiszteletére összegyűljenek a boszorkányok, kuruzslók és megünnepeljék a fény ünnepét, vagyis a tavasz beköszöntét.
Az ünnep -alapvetően- egy Walpurga nevű angolszász királylányról kapta a nevét, akit később a szentté avattak, mert buzgón térített Németországban a korai keresztény világban.
Az ősi kelták Beltane éjszakájának hívták, s úgy tartották, ezen a napon a párhuzamos világok között elvékonyodik a határ, s démonok, tündérek is megjelenhetnek. Az ártó szellemek ellen kilenc fának ágából gyújtottak tüzeket, s így űzték el a sötétség urait.
A kelta mesevilágban ezen az éjjelen jön el holló képében Tündérszép Ilona, hogy leszedje az aranyalmákat, és visszaváltozva tündérré szerelemre lobbanjon a királyfival. Ismerős? A magyar mesevilágban is szerepel ez a történet.
A Walpurgis/Beltane/Wicca éj egy igazán ősi, pogány ünnep, amit a néphagyomány boszorkányszombatként őrzött meg. Szinte minden verziójában szerepelnek a tüzek, a sötétséget, a hideget, a telet elűző táncok, rituálék, a termékenységért bemutatott áldozatok. Oly korból származik ez, amikor az ember még nem akarta leigázni a természetet, hiszen tisztában volt annak erejével. Inkább a harmóniára törekedett, s képes volt örülni, s volt ideje kiélvezni az élet ajándékait.
