Zórád Ernő festőművész, grafikus méltán nevezhető a magyar képregény atyjának.
1911. október 16-án született egy felvidéki középnemesi családban.
A történelem viharai átsodorták őket a magyar főváros - azóta lebontott - Tabán elnevezésű részébe, ahol fiatalkorát töltötte.
A rajzolás készsége már korán megmutatkozott, így sikerrel nyert felvételt az Iparművészeti Iskolába, ahol mesterei mindent megtanítottak neki, amire egy grafikusnak, illusztrátornak, festőművésznek szüksége lehet. Osztálytársai között ott tanult a később világhírűvé vált Amerigo Tot (Tóth Imre). Belépve a nagybetűsbe nem volt könnyű dolga. Mindent elvállalt, de így is állandó pénzzavarral küzdött.
A második világháborút lovastüzérként szolgálta végig. Aztán beköszöntött a béke, de a szakmai siker ideje még nem érkezett el. Az embereknek szalonna kellett, nem festmény és grafika. Óriási szerencsével sikerült néhány újsággal szerződnie, majd végül az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó munkatársa lett.
Eleinte címlapokat rajzolt, a Füles rejtvényújság figurája is az Ő "gyermeke". Aztán 1957-ben - kényszerűségből - elvállalta Karl May : Winnetou című regényének képregény feldolgozását. Nem is sejtette, hogy ezzel életre szóló döntés hozott. Magyarországon először jelent meg szövegbuborékos képregény, s később pedig a Zórád - féle montázs kialakulásával a nemzetközi comics fejlődésére is hatással volt. Zórád Ernő és Cs. Horváth Tibor feldolgozta szinte az összes nagy irodalmi klasszikust, s a folytatásokban megjelenő képregényeik osztatlan sikert arattak.
Ám Zórád nem fordított hátat az igazi festészetnek, hiszen a Tabánról készült csodálatos akvarelljei több önálló kiállításon is szerepeltek. Nevét számtalan könyv és igényes kiadvány is fémjelzi, de alapvetően a köztudatba rendkívül igényes és egyedi stílusú képregényei juttatták. E műfajról így nyilatkozott :
"a képregény az alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja"
Úgy gondolta, hogy egy képregényrajzolónak mindent kell tudnia, s így nem leereszkedett a képregény szintjére, hanem e lenézett műfajt emelte az igazi művészet színvonalára.
