A legendás Orient Expressz megálmodója egy belga bankár bizonyos Georges Nagelmackers volt, aki -amerikai mintára- szeretett volna egy Európát Ázsiával összekötő vasúttársaságot alapítani. A tervhez sikerült részvényessé tenni a Belga uralkodót, így az expresszvonat méltán hirdette a legmagasabb luxust, eleganciát és kényelmet.
Az Orient Expressz első kísérleti útja Párizsból Bécsbe vezetett, mely nem várt sikert hozott. A csodaexpressz az 1350 kilométeres utat 28 óra alatt tette meg. Időközben az Oszmán birodalom és az európai nagyhatalmak egymáshoz való viszonya is rendeződni látszott, így a bankár álma kezdett valósággá válni. Bár a teljes vasúthálózat megépítése még folyamatban volt, az első, hivatalos útját 1883. június 5-én kezdte meg Párizsból. Várnáig oké is volt minden, de ott véget ért az acélpálya. Így az utasoknak hajóra kellett szállniuk, mely elvitte őket Konstantinápolyba. A 3186 kilométeres utat 83 óra harminc perc alatt tették meg. Igaz, az egész úton luxusellátásban volt részük.
Közben gőzerővel épültek a vasútvonalak, így a hosszú utazásokat nem kellett megszakítani. Az első teljes útvonalát az Orient Expressz -Párizstól Konstantinápolyig- 1883. október 4-én kezdte meg. A több mint 3000 kilométernyi távon 67 és fél óra alatt száguldotta át.
„Roi des Trains, Trains des Rois” (vonatok királya, királyok vonata)
A tökéletes luxussal felszerelt kocsikban az utas a legfinomabb kényeztetést élte át. A kizárólag első osztállyal indított szerelvényen utazni csupán a gazdagok és befolyásos személyek kiváltsága volt, hiszen csaknem 500 aranyfrankba került a jegy.
Több érdekesség is kapcsolódik az expresszhez. Az egyik 1891-ben történt, amikor Athanasos a görög rablóvezér és bandája foglalta el a vonatot. Többeket elraboltak és csak magas váltságdíj fejében adtak vissza.
Egy másik kellemetlenség 1929 telén volt. Isztambul előtt 100 kilométerrel hófal állta útját az expressznek. 14 napig rostokoltak ott, mire kiszabadultak a hó fogságából. Közben elfogyott a tüzelő és az élelmiszer, ám a társaság dolgozói a közeli falvakból pótolták a hiányt. Tán ez az eset ihlette meg Agatha Christie-t, aki a Gyilkosság az Orient expresszen című regényben örökíti meg a nehéz napokat.
Az aranykor 1914-ig tartott. A háborúk és a megváltozott politikai, gazdasági helyzet már nem kedvezett a luxusvonatnak. Voltak még rövidebb időszakok és távolságok, ahol megjelent, de a 20. század végére nosztalgiavonattá "múzeálódott."
