Svédből fordítva:
De satt å sang i e äppleapel,
där apeläppla hang grant i ra ,
filinkeli lät e låt i töppen,
tilideli, trilla drilla gla.
”Va heter du där i äppleapla
mä vackerlåta i mun?” sa ja.
Da sang dä lideli lidelalla,
dä drilla te söm e lärk å sa:
”Ja hetter Astri av Astrakanien,
ja heter Lideli Lidela”,
– dä titta fram som ett apeläpple
i apeltöpp mälla äppelbla.
Gustaf Fröding: Herrgåri lány az almafán
Énekszó szállt fent, az almák között,
és gyümölcstől roskadt már az ág,
„Filinkeli!" - így szólt, csengettyűzött,
„tilídeli" - s trilláz a világ.
„Az almák közt, ugyan, ki vagy te ott?
Neved mondd, te drága, édes hang!
„Lideli Lidela” - úgy megfogott,
lelkemben szól a giling-galang.”
„Úgy hívnak itt: Astri Asztrakáni,
S Lideli Lidela, ha kéred!”
Kacsintott, de úgy ám! Nem akármi!
Így szóltam magamhoz: Itt véged!
