171 évvel ezelőtt 1847. novemberében írt Petőfi Sándor a lustaság, a magyar nemtörődömség megtestesült alakjáról a nemesi Pathó Pál úrról. Ideidézem:
PATÓ PÁL ÚR
Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”
Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
„Ej, ráérünk arra még!”
(Pest, 1847. november.)
Akár hiszik, akár nem, ez a bizonyos fentnevezett nemesember bizony húsvér személy volt. Igen szerteágazó, népes kisnemesi családban született 1795-ben, Muzslán. Első feleségével, Menyhárt Teréziával 1829-ben költözött Magyarszőgyénbe, hogy elfoglalja a jegyzői hivatalt. Megözvegyülvén másodszor is házasodott, Wargha Örzsébettel, s a két asszonnyal összesen hat gyermeket adott a hazának. Az 1848-as forradalomban a helyi nemzetőrséget szervezte.
Szavajárása volt: „Ráérünk még erre!” De a vers tartalmával ellentétben azonnal cselekedett. Minden megtett azért, hogy a hozzá segítségért fordulóknak igazság szolgáltassék. Nem csoda, hogy közszeretetnek örvendett, s emlékét ma is őrzik.
Hogy Petőfi találkozhatott-e vele? Bizonyosan, hiszen 1846-ban Petőfi és jó barátja, Jókai Mór Esztergomba utaztak egy lagzira. Az esküvő után bejárták Esztergom vármegyét, így akár Magyarszőgyére (ma:Svodin) is eljuthattak, ahol Pathó Pál úr élt. Arról azonban nincs adat, miért éppen a nemes Pathó Pált tette gúny tárgyává, ám a róla szóló költemény a költő életében sehol sem jelent meg.
