Kedves kis olvasóm. Te nekivágnál egy fából összetákolt, fahánccsal összeerősített tutajjal a Csendes-óceánnak, hogy Dél-Amerikából indulva, viharokat átvészelve, 8000 kilométert megtéve eljuss a polinéz szigetvilágba?
Thor Heyerdahl norvég antropológus és öt társa (Erik Hesselberg, Bengt Danielsson, Knut Haugland, Torstein Raaby, Herman Watzinger) megtette mindezt. A Kon-Tiki vitorlás tutaj balzafából, fenyőlécekből és faháncsból épült azzal a céllal, hogy bizonyítékkal szolgáljon arra: az ősi, inkák előtti népek is képesek voltak a kontinensek közötti utazásra.
Az út 1947. április 28-án kezdődött, ekkor hagyták el a perui Callao kikötőjét. Egy rövid szakaszon vontatták őket, mert nemzetközi hajóútvonalakon kellett haladniuk, de aztán a Humboldt-áramlat és a szél vette át az irányítást. A 101 napig tartó utazás alatt két nagy vihart vészeltek át úgy, hogy se a rakományban, se a legénységben és se a tutajban nagyobb kár nem keletkezett. Mindvégig igyekeztek folyamatos kapcsolatot tartani a külvilággal, ezt számtalan amatőr rádiós segítette. Az ellátmányuk viszonylag egyszerű volt, kókuszdió, édesburgonya és az utazás közben fogott hal. Édesvizet egy a tutaj alatt elhelyezkedő tartályban szállítottak, de igyekeztek nagyon takarékosan bánni a készletekkel. Útjuk során felfedeztek néhány új halfajt, tesztelték az amerikai hadsereg speciális túlélőkészletét. Augusztus 7-én akadtak fenn a csodás Toamotu szigetcsoport egyik korallzátonyán, s ezzel a nagy kaland véget ért. Thor Heyerdahl bebizonyította, hogy lehetséges volt egészen kezdetleges eszközökkel is átszelni az óceánokat, s ezzel feje tetejére állítani az addigi dogmákat. Számomra pedig az emberi faj kitartását bizonyította, azt az örök kíváncsiságot, amely mindig is előbbre vitte a világot.
