Heinz Edelmann német grafikus, illusztrátor különösen színes álomvilága elevenedett meg
abban az egész estés rajzfilmben, melynek zenéjét a Beatles Sárga tengeralattjárója és Bors őrmestere adta, s melyet 1968 nyarán történt bemutató után november 13-ától kezdtek játszani a londoni mozik, ezzel a filmmel legendát alkotva, s alapot adva a későbbi hasonló stílusú alkotásoknak, melyek különleges módon igyekeztek bemutatni a hippikultúra aprócska szeletkéjét.
A Sárga tengeralattjáró egy mára kultuszfilmmé nemesedett animációs kísérlet, ahol a pop-art, a rajzolt kép tökéletes összhangba került a háttérzenével és azzal az ideológiával, identitással vagy csak életérzéssel, amit a hippi korszak jelentett. A film ötletét Lee Minoff adta, aki társíróul Al Brodax professzort választotta. A több, kicsi animációs stúdióban dolgozó alkotók mellett talán a legfontosabb: George Dunning a hihetetlenül tehetséges és érzékeny rendező, kinek nevét illik megjegyezni, akinek külön harcot kellett vívnia a film megrendelőivel, mert ők egy Disney-stílusú rajzfilmet képzeltek el, ám helyette egy sokkal izgalmasabb, többrétegű, társadalmi és ökológiai problémákat felvető animációs nagyfilmet kaptak, melynek rejtett üzeneteit talán csak most, a bajok közeledtével merjük megérteni.
Szóval, aki megnézi ezt a filmet, elsősorban ne a sztorira, hanem a háttérben megbúvó figyelmeztető jelekre figyeljen, s ne szórakozzon, hanem inkább gondolkodjon el rajta. Talán... Talán még érdemes.
