Életem második meghatározó moziélménye egy Stan és Pan film volt. A címe: The Music Box. Majd bepisiltem a nevetéstől, mert két zongoraszállítót alakítottak, akik egy hosszú lépcsősoron igyekeznek felvinni a dögnehéz hangszert.
Az átélt kellemes moziélmény után már mindig nagy örömmel ültem le a tévé elé, ha valamilyen Stan és Pan filmet sugároztak. A két kiváló komikus Oliver Hardy és Stan Laurel 1919-ben készítettek először filmet. A sikereken felbuzdulva aztán még csaknem ötven alkotás született.
Stan Laurel, eredeti nevén Arthur Stanley Jefferson 1890. június 16-án született a skóciai Ulverston városában. Felmenői és minden oldalági rokona színházi szakember volt, így útja egyenesen a színpadig vezetett. A pálya egész korán kezdődött, de a hivatalos időpontot 1906-ra datálják. Különböző társulatokban szórakoztatta a közönséget, míg a Karno-féle pantomim társulathoz került, ahol jó barátjává fogadta egy akkor még ismeretlen, de nagyon tehetséges színész, Charlie Chaplin. A színház többször vendégszerepelt Amerikában, míg egyszer Chaplin ott maradt. Néhány esztendő múlva barátja is követte, s közösen igyekeztek felkapaszkodni a sztárlétrán.
Ez elég jól sikerült mindkettejüknek. Stan Laurel csillaga akkor kezdett igazán felfelé ívelni, amikor 1925-ben elkészült az első Stan és Pan film. Igazi mély barátság alakult ki a két színész között, csodálatos munkakapcsolat. Mikor 1957 augusztusában Oliver Hardy az árnyak birodalmába költözött, Stan nyugdíjba vonult. Még a nagy nyilvánosságot is kerülte, pedig több tucat ajánlatot is kapott. Egyetlen egyszer törte csak meg ezt a visszavonult életet, hosszú unszolásra fellépett a Dick Van Dyke Show-ban. ( Dick Van Dyke színész alakította a híres Mary Poppins filmben Bert, a kéményseprő szerepét.)
Stanley nem volt magányos. Négy feleséget „szaggatott” el, egy lánya született. Ideje nagy részét írással töltötte. Túl sokat dohányzott, s ez bizony okozott is néha bajt. 1965 februárjában követte Oliver barátját a csillagok közé.
