Egy szegény zsidó család élt sok-sok gyerekkel a bácskai Ada községben. Ide született hatodikként 1892. március 9-én a kis Rosenfeld Mátyás.
A szülők és a gyerekek nagy része tanulatlan volt, de a kis Matyi gyereknek helyén az esze. Az 1910-es években már londoni és hamburgi egyetemeken találjuk a fiatal Matyit, akit már Rákosi Mátyás néven ismernek.
Hamar bekapcsolódik a politikai életbe és hazatérve fontos szerepet vállal az 1919-es Tanácsköztársaságban. Ekkorra már „hithű” kommunista. 1925-ben tartóztatják le és „szerencséjére” hosszú időre bebörtönzik. A szegedi csillagban épp abban a cellában ül, mint korábban Szálasi Ferenc. 1940-ben szabadul és a Szovjetunióba távozik. Itt teljesen magába szippantja a sztálini diktatúrát, s mikor 1945 januárjában hazatér, már konkrét tervekkel lát neki Magyarország önállóságának felszámolásához. Csakhamar megfojtja, kiszorítja a demokratikus erőket, kialakul az egypárt-rendszeren alapuló személyi kultusszal fűszerezett diktatúra. Félelem és bizonytalanság uralkodik az országban, koncepciós perek, zsarolás, gyilkosság a segítő eszközök abban, hogy „rend” legyen.
Sztálin 1953. március 5.-i halála kissé megingatta hatalmát egy időre, de sikerült újra megragadni a hatalom gyeplőjét, hogy aztán az 1956-os októberi események kitakarítsák az országot az új társaságnak, melynek Kádár János lett a vezetője.
Rákosit Moszkvába kéretik, s onnan már nem is engedik haza. Élete végéig azt hitte, hogy itthon a nép nagyon várja őt és még mindig szeretik „népünk bölcs vezérét”.
1971. február 5-én hal meg. Urnáját teljes titokban hozták haza és helyezték el a Farkasréti temetőben.
