Ha általában elhangzik Nostradamus neve, akkor mindenki a próféciákat versekbe rendező, híres jósra gondol. Pedig az, amit mi különösen kiemelkedő tehetségének tekintünk, csupán a hobbija volt.

 

Michel de Nostradame 1503. december 14.-én született Franciaországban, Saint-Rémy-de-Provence-ban. Igazi reneszánsz polgári család volt az övék, ahol a haladó szellemet nagyra értékelték. Édesapja jogi hivatása nem érdekelte, viszont mindkét nagyapja orvosi munkája már inkább. Anyai nagyapja volt az, aki megismertette a kis Michelt a csillagok misztikus és tudományos világával, a jóslással és az asztrológiával. Ebben az időben a csillagok tudományos és misztikus vizsgálata még nem vált külön. Kisfiúként sokat mesélt társainak a nagypapától hallottakról, így rá is akasztották a kis asztrológus becenevet.


Mivel kiváló tanuló volt, könnyedén bejutott Franciaország legjobb orvosi egyetemére. Montpellier intézménye azért volt különleges, mert a szokástól eltérően itt minden évben boncolhattak is a hallgatók. Diplomája előtt az országot megtámadta a fekete halál, a pestis. Bár még nem volt orvos, mégis a betegek segítségére sietett. Hamar átlátta a higiéniai és egyéb problémákat, s bár a pestist nem tudta gyógyítani, sok ember életét megmentette. Feljegyzéseiben sejteti, hogy a betegség kialakulását és gyors elterjedését az elmaradott állapotok, a rossz higiéniai feltételek befolyásolják. Különleges öltözékében bejárta a legfertőzöttebb városokat, s tanácsaival, orvosi utasításaival sikerrel fékezte meg a járványt. Ezért aztán hamar ráakasztották a csodadoktor és pestisdoktor jelzőt.


A pestis eltűnte után befejezte az egyetemet és teljes jogú orvossá vált. Ebben tevékenykedett több mint harminc évig, vagyis haláláig. Beutazta Európát, tanulmányozott más, ritka betegségeket is és kitanulta a kozmetikai, szépészeti eljárásokat, melyek később a hölgyek körében is sikeressé tette.

Magánéletéről is sokat tudunk, hiszen későbbi titkára, segédje és egyben tanítványa Jean-Aymes Chavigny, megírta életrajzát. Első házassága tragikusan végződött. Felesége és gyermeke a pestis áldozata lett. Második házassága már szerencsésebb volt, hat gyermek nőhetett fel abban a saloni házban, ami még ma is látogatható. 

Élete derekán már túljutott, amikor elkezdett jóslással foglalkozni. Leginkább éjszaka volt rá ideje, amikor úgymond „elragadtatott állapotba” került. Erről mindenki gondoljon azt, amit akar. Szerintem az íróasztalán elfüstölgetett ópium biztosan okozója lehetett ennek az „állapotnak”. Azt hitte, mindez valamilyen Isteni sugallat, hogy a Teremtő a jövő eseményeiről mesél neki, de hogy ezek pontosan mikor fognak bekövetkezni, arról nem tudott nyilatkozni. Jóslatait könyvbe rendezte, mely először 1555-ben jelent meg, s óriási sikert aratott. Ez magával hozta a szakmai és emberi féltékenységet. Megvádolták boszorkánysággal, mágiával, eretnekséggel meg még ki tudja mivel. Ám a királyi udvarba is eljutott a híre, ezért II.Henrik és felesége Medici Katalin vendégségbe hívták, baráti körükbe vonták. Innentől kezdve nem merte megvádolni semmivel. Katalinnak nagyon tetszett Nostradamus kozmetikai, szépészeti szerekkel kapcsolatos tudása. Később a királynő volt az, aki Franciaországban meghonosította a kozmetikai és szépészeti szerek szélesebb körű használatát. A királyi házaspár igencsak megörült, amikor azt a jóslatot kapták, hogy tíz közös gyermekük közül három, bizonyosan király lesz. Bár ez a jóslat lehetett kedvező, de kedvezőtlen is. Mint később beigazolódott, valóban három sarj király lett, (II.Ferenc,IX.Károly és III.Henrik) de csupán rövid ideig uralkodhattak. Megjósolta a király halálát is, és amikor az valóban egy haditornán bekövetkezett, Nostradamusnak megnőtt a jósnoki ázsiója.

Idős korára számtalan, főleg mozgásszervi betegség kínozta. Utolsó, díszesen és színesen kiadott jóskönyvét már legidősebb fiával, Césarral írta. 66 évesen, 1566. július másodikán lépett át az árnyak birodalmába.

Alakjával kapcsolatban számtalan legenda és anekdota született. A leghíresebb, melyet idézni szoktak az az, hogy amikor Itáliában járt letérdelt egy szerzetes elé és Őszentségének szólította. 45 év múlva a szerzetest V.Szixtus néven pápává választották. Jóslatait a mai napig elemzik, kutatják. Legtöbbjükről kiderült, hogy hamisítvány, másokról, hogy szándékosan félrefordították, de némelyik nagyon is telibe talált. Így aztán sokan hisznek benne, de sokan csak mosolyognak rajta. Szerintem ez a vita már soha nem fog eldőlni.
Életében a kor híres orvosaként tisztelték, de ma már csupán misztikus jósként emlékeznek Rá.