Már 1992-ben a Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián megfogalmazták, hogy -hosszú távon- a meglévő ivóvízkészlet nem lesz elegendő a Föld nevű bolygó lassan 8 milliárd lakójának. Jelenleg csaknem másfél milliárd ember szomjazik, mert nem, vagy csak alig jut megfelelő ivóvízhez.
Már 1992-ben világosan látható volt, hogy ez a féktelen pazarlás problémákhoz vezet, melyeknek már komoly megnyilvánulásai tapasztalhatók.
A konferencia után az ENSZ 1994-ben hiába tette március 22. napját a Víz Világnapjává, az emberiség jelentős százaléka alig, vagy egyáltalán nem gondol a fenntarthatóság problematikájába. Sajnos a politikusok általános pénzéhsége okán a Föld nevű bolygó édesvízkészlete néhány kiváltságos befektetői csoport birtokába került, akik a lehető legtöbb hasznot igyekeznek kipréselni belőle. Carlos Latuff, Brazil politikai karikaturista évek óta igyekszik felhívni a figyelmet erre, de süket fülekre talál.
A másokat kiszipolyozó üzleti köröket támogató politikusoknak nem érdeke a víztakarékos rendszerek kiépítésének támogatása sem, ahogy az egyéb alternatív, környezetkímélő megoldásokat sem preferálják. Értékes ivóvízzel öblítjük le a wc-t, azzal mossuk az autót, stb, míg tőlünk néhány ezer kilométerre gyermekek halnak szomjan. „Járulékos veszteség.” Gondolják a befektetők és a köreikbe tartozó politikus zsiványok, miközben kifelé a víz megóvásának fontosságáról papolnak.
Hogy érthetővé váljon a probléma, álljon itt néhány egyszerű számadat:
A Föld nevű bolygó 71%-a víz.
Ebből 97% sós víz, tehát emberi fogyasztásra alkalmatlan.
A maradék 3% édesvíznek pedig kb 80%-a gyorsan olvadó gleccserekbe fagyva, mocsárban, vagy a bolygó oly rétegében található, mely nem elérhető.
Vagyis az iható víz az édesvíznek: 1%-a.
Ez kb. 105 ezer km³.
Ezen osztozunk lassan 8 milliárdan, úgy, hogy a civilizáltan pazarló társadalmakban egy ember egy nap csaknem 80 liter tiszta, iható vizet „fogyaszt” el. Ebből 3 litert megiszik, a többit meg...
Csak félve merem kimondani, hogy a jelen ütemű népességnövekedés, a katasztrofális éghajlati változások és a befektetők illetve a köreikbe tartozó politikusok pénzéhsége milyen apokaliptikus mélységekbe fogják taszítani az emberiséget. Talán még nem késő? Vissza kellene venni a kezünkbe a gyeplőt és megállítani ezt az őrült vágtát, mely a kiszáradt mélység felé visz.
