A lengyel származású Kopernikusz ( Koppernigk) gyermekkora nem volt könnyű, hiszen még tíz esztendős sem volt, mikor teljes árvaságra jutott.
A bácsikája Lukas Watzenrode gyámsága alá került, aki Fromborkban volt kanonok. A kis Nicolaus végigtanulta ifjúságát, beutazva ezzel egész Európát. Már majdnem 30 éves volt, amikor tanulmányaival végzett és nagybátyja titkára és orvosa lehetett. Bácsikája 1512 - ben hunyt el, s a helyére Őt nevezték ki. 1520-ban visszavonult a hivatalos ügyek intézésétől és eztán a már korábban megfigyelt és lejegyzett csillagászati jelenségek tudományos kutatásának élt.
A fromborki székesegyház tornyában berendezett csillagvizsgálójában dolgozta ki új elméletét, mely feje tetejére állította az addigi csillagászati elképzeléseket.
Az i. e. 3. században élt görög csillagász, a szamoszi Arisztarkhosz ideájára alapozva megalkotta a Heliocentrikus világképet, melyet a csillagászati megfigyelésekkel illetve matematikai számításokkal igazolt. Ezzel tudományos forradalmat indított, hiszen korábban úgy hitték, úgy tanították, hogy a Nap, a csillagok és a többi égitest mind a Föld körül kering.
Kutatási eredményeit sokáig nem merte nyomtatásban kiadni, félt az egyháztól. No nem a haragjától, akkor ez még nem volt jellemző, hanem attól, hogy az egyház és a tudóstársadalom számára nevetségessé válik. Művét kéziratos formában azért terjesztette, s néhány egyetemen oktatási anyagként kezelték. Georg Joachim Rheticus a lipcsei egyetem professzora bírta rá Koprenikuszt, hogy jelentesse meg művét nyomtatásban. A tudós félt egy kicsit, mert úgy érezte, az alap teória jó, de a matematikai számítások nem pontosak.
Félelme nem volt megalapozatlan, hiszen a csillagász tökéletes körpályákban képzelte el a bolygók mozgását. Csak később, a német csillagász Johannes Kepler számította ki a pontos bolygómozgásokat, s ő már -helyesen- ellipszis alakú pályákkal dolgozott.
Végül 1543-ban Nürnbergben megjelent Kopernikusz könyve, de tartva az egyházi akadékoskodástól, Andreas Osiander lutheránus pap javaslatára, az előszóban csupán hipotézisként jellemzi könyvének tartalmát, s hozzáteszi: „a csillagászatot a csillagászok számára írják.” A forradalmat indító lengyel csillagász alig néhány órával élte túl művének megjelenését.
