1863. októberében egy igazán különleges esemény hozta lázba a technika, azon belül is a repülés -akkor még plátói- szerelmeseit.
Párizs mellett, -első ízben vakmerő utasokkal-, a levegőbe emelkedett a Géant névre keresztelt léghajó, melyet egy Eugène Godard nevezetű férfiú, a repülés bátor és akkor már tapasztalt úttörője irányított. Róla is szólhatna ez az írás, mert kalandos élete igazán izgalmakkal teli, de nem. Most másról lesz szó.
A „fedélzeten” utazott és „légifotografált” a kor híres fényképésze Nadar, akinek élete szintén érdekelné az olvasót, de erre is várni kell. Legyen elég annyi, hogy Ő volt az első, aki művészi szintre emelte a fényképezést, aki csodálatos portékkal ajándékozta meg a világot, melyeken igazi hírességek, közöttük a mi Liszt Ferencünk is szerepelt. Szóval, majd Róla is írok egyszer.
Az akkori világsajtó hihetetlen szenzációként értékelte az eseményt - számtalan megfogalmazásban adta tudtul a világnak: a repülés -mint közlekedési forma- immár „bárki” számára elérhető.
Természetesen itthon is beszámoltak a repülés e fantasztikus vállalkozásáról. A Magyar Sajtó nevű újságban „Párizsi levél” címmel Ágai Rudolf, -a későbbi Borsszem Jankó szatirikus, politikai újság alapító főszerkesztőjének- tollából jelent meg a cikkecske. A kor szokása szerint a bécsi sajtóból átvett, és sebtiben lefordított híradás egy részlete ekképpen volt olvasható:
„Midőn a legfelső felhőrétegen is átrepültek, a gömb megrezdült, kissé oldalt hajolt, de -így állítják az utazók- egyikük sem ijedt meg. Előhítták Godardot, a tapasztalt léghajóst: -Fel, fel; oly magasra akarunk szállani, mint Leiter Jakab!-”
Leiter Jakab? Ugyan ki a csuda lehetett ez az igazán bátor férfiú, ki még az elsők között is a legelső volt? Nevét hiába is keresnénk a repülés hőskorának úttörői között, ugyanis egy figyelmetlenségből adódó baklövésről, afféle képzavarról van szó. Az eredeti német szövegben ez állt: „Jakob s leiter”, ami nem más, mint a bibliai Jákob lajtorjája. Akinek esetleg lövése sincs róla, annak megjegyzem: Jákob álmában látta azt a létrát, mely összekötötte az Eget és a földet, s e grádicson angyalok sétáltak. Erre utalt az eredeti szerző. A fordító pedig a nagy sietségben az egészet tulajdonnévnek olvasta, s ezáltal nevet adott a sajtóban -manapság egyre gyakrabban- tapasztalható kép- és zűrzavarnak, amit a szakzsargon egyszerűen csak Leiter Jakabnak hív. Bár csodálkoznék, ha a manapság divatos bulvárszemét alkotói, kik magukat újságírónak merik nevezni, egyáltalán ismernék ezt az elnevezést, s tisztában lennének keletkezésével.
