A legenda úgy szól, hogy 1458. január 24-én (25-én) a Duna jegén a magyar főpapok és főurak királyukká fogadták az ifjú Hunyadi Corvin Mátyást. A valódi koronázás csak később, 1464. március 29-én történt meg, de addig is Ő uralkodott.
Ifjú kora ellenére karizmatikus uralkodó volt, ügyesen kormányzott, melyben remek tanácsadói és besúgói hálózata segítette. Politikai ellenfeleit hamar leszerelte, megerősítette az országot mind katonai, mind pedig külpolitikai szempontból, s gondot fordított a kulturális elmaradottság enyhítésére is. Mindezt a királyi kincstár ügyes megtöltésével érte el. (Évi 110 ezer forintról 628 ezerre növelte a bevételt.) Korszerűsítette az adózást, a régi adónemeket újra cserélte, sőt, évenként kétszer hadiadót is szedett. A kapuadó helyett, melyet még Károly Róbert hozott, bevezette a füstadót, melyet minden kémény után kellett befizetni, így háztartásonként megtöbbszörözte a befizetni valót.
A kincstárat a polgári származású Ernuszt János (Bécsi származású zsidó) irányította, ez is fricska volt a földesurak számára is, akiket különféle rendeletekkel akadályozott meg abban, hogy jobbágyaiktól különadót szedjenek be. Talán ezért maradt meg a nép gondolatában: Mátyás az igazságos.
Ügyes parasztvakítás volt - már akkor is.
