-Mama! Túlságosan elszaporodtak otthon az egerek! Mit tehetnék ellene?- Kérdezte a fiatalasszony az édesanyjától, miközben amaz csudafinom Bremer Klabent készült sütni.
-Semmi baj, leányom. Édesapád a szabóműhelyben egérvajjal eteti őket, az kipusztítja mindet.
-Egérvajjal?
-Úgy ám! De vigyázz vele, mert ha utána nem mosod meg alaposan a kezed, te is úgy járhatsz, mint az egerek. Nézz csak oda, arra az alacsony polcra ott a felmosóvödör mögött. Ott van abban a viaszos dobozban. Vidd csak el az egészet. Nem kell belőle sok, mégis hatásos.
-Köszönöm, mama! Köszönöm...
A fiatalasszony sietett is haza csodás házukba, mert előbb szeretett volna érkezni, mint a férje, aki minden estéjét vagy a kocsmában, vagy a bordélyban töltötte. Margarethe, mert így hívták az asszonyt, hiába kérlelte hites urát, hogy hagyjon fel az önpusztító élettel - a férfi rá se hederített. Egy-egy gyönyörűen elkészített nyereg árából bőven jutott a háztartásra, a szinte nagyúri életre, de a dévaj duhajkodásra is. Az asszony mögött gyakran összesúgtak az emberek, hogy így szegény Margarethe, meg úgy szegény Margarethe, s lassan megszületett lelkében a rémisztő, gyilkos gondolat.
Ahogy hazaért, elővette a kamrából a friss sonkát, és az anyjától kapott „egérvajból” rákent egy keveset. Tudta, hogy férje, amint hazatér, azonnal enni kér. Hát majd ő vág neki egy szép, vastag szeletet a sonkából.
A temetést követően még egy darabig jól ment sora. De a férje után maradt pénz gyorsan fogyott. Gondolta, egy új házasság a jómódban élő városi atyafival, aki unokatestvére volt, majd segíthet abban, hogy tovább élvezhesse a megszokott nagypolgári életet. Ám három kiskorú gyermekkel nem tartozott éppen a „jó parti” kategóriába. A szülei is igen rosszallóan fogadták az új házasság ötletét, így aztán az „egérvaj” ismét halálozási hírek sorozatát adta a városi újságnak. Először a mamát temette, majd néhány napra rá két leánya, aztán pár hétre rá édesapja, majd fia, s az egyre inkább gyanakvó testvére került a föld alá. Ezzel elhárult minden akadály a második házassága elől, amit nem sokáig „élvezett”, mert hamarosan az „uncsitesó” borkereskedő is elhalálozott, s vele elfogyott az „egérvaj” is. Mivel a nagy örökség helyett csak csekélyke összeget tudhatott magáénak, eladta a házát és egy szerényebb városrészbe költözött.
Már közel járt a negyvenhez, amikor újból „szerelmes lett”. Most egy módos textilkereskedő volt a kiszemelt, de néhányan ismét az útban voltak. Feltöltötte hát az „egérvaj” készletét és nekilátott a takarításnak. Ám a házasságból nem lett semmi, mert a vőlegény végül visszalépett. Néhány nap múlva már a temetését készítették elő.
Margarethe pénze teljesen elfogyott, így cselédnek jelentkezett abba a házba, mely valaha az övé volt. Most a nagyon gazdag kerékgyártó lakta a feleségével. Szegény kerékgyártóné, szörnyű kínok között halt meg. De ugyanígy végezte még néhány rokon, barát és Margarethe hitelezője is. A kerékgyártónak kezdett nagyon gyanús lenni a dolog, ezért az egyik alkalommal, amikor egy szép, nagy szelet sonkát kapott a cselédjétől reggeleire, azt elfogyasztás helyett elvitte patikárius ismerőséhez, aki hamar megállapította, hogy a sonkán található sok, apró, fehér szemcse nem só, hanem bizony tiszta arzén.
Margarethe bírósági ítéletét három évnyi nyomozás előzte meg, melyből világosan kiderült, hogy anyagi és más érdekből kifolyólag 15 embert mérgezett meg, köztük saját és mások gyermekeit is.
Utolsó városi utazásának végcélja a főtéren elhelyezett nyaktiló volt. A bárd könnyedén lenyisszantotta a fejet, melyben annyi gyilkos gondolat született. Az ő halálával lezárult a nyilvános kivégzések sora. Itt a mese vége, fussatok el véle.
Bizonyosra veszem, hogy a figyelmes és rendszeres olvasó már az első soroknál tudni vélte, mindez nem mese. De nem ám! Főhősünk Gesche Margarethe Gottfried (1785.03.06.-1831.04.21.) a Németország szerte ismert brémai sorozatgyilkos, aki a történetben leírtak szerint használta az „egérvajat”, ami egy magas arzéntartalmú méreg volt a bogarak és apró rágcsálók kiirtására. Bréma városának főterén még ma is egy fekete bazaltkő jelzi a helyet, ahol 1831. április 21-én a sorozatgyilkos asszony feje a kosárba hullott.
Általa bevallott áldozatai:
Johann Miltenberg (első férje, a részeges nyeregkészítő) - 1813.10.01.
Gesche Margarethe Timm (az édesanyja) - 1815.05.02.
Johanna (a leánya) - 1815.05.10.
Adelheid (a leánya) - 1815.05.18.
Johann Timm (az édesapja) - 1815.06.28.
Heinrich (a fia)1815.09.21.
ifjabb Johann Timm (a testvére)1816.06.10.
Michael Christoph Gottfried ( amásodik férje) - 1817.06.05.
Paul Thomas Zimmermann (a szeretője) - 1823.06.01.
Anna Lucia Meyerholz (zenetanárnő) - 1825.03.21.
Johann Mosees (szomszéd) - 1825.12.05.
Wilhelmine Rumpff (munkaadója felesége) - 1826.12.22.
??? Schmidt (a barátnőjének 3 éves leánya) - 1827.05.13.
Beta Schmidt (a barátnője)1827.05.15.
Friedrich Kleine (Gesche hitelezője, bizalmasa) - 1827.07.24.
