A történelem híres vagy éppen hírhedt alakjainak emlékét az idő hajlamos eltorzítani. Az épp ma, 472 évvel ezelőtt trónra ült "minden oroszog cárjáról", Rettegett Ivánról olvastam minap egy történetet.
Úgy esett, hogy egy orosz kolostor főapátja bizonyos Kornily atya elrendelte: építsenek magas falat a kolostor köré, hogy megvédhessék magukat a fosztogatóktól, az ellenségtől. (A harácsoló bojároktól.) Ám hibát követett el azzal, hogy nem kért engedély Iván cártól, aki ezért igencsak megharagudott.
Haragjának kifejezése - lefejezés!
Kornily atya feje lehullott, ám a test ekkor újra erőre kapott. Felvette a fejet és elindult vele a templomba egészen az oltárhoz. Ott rogyott össze holtan. Ezt az utat azóta is „véres ösvény”-nek nevezik. A cár nagyon megrémült, szánta-bánta tettét. Ezért gazdag ajándékokkal kedveskedett a kolostornak, hogy bűnbocsánatot nyerjen.
Így szólt a krónika.
A valóságos történelmi helyzet ennél sokkal bonyolultabb volt. Képzeljünk el egy uralkodót, aki szeretné országát Európa felé mozdítani az ezeréves, megcsontosodott állapotból, ám sem a gazdag földbirtokosok (bojárok), sem az egyház nem kívánja ezt. Ráadásul Iván cár szimpatizált a katolikusokkal, s kifejezetten elege volt abból, hogy országában a papok és a bojárok nagyobb hatalmat képviselnek, mint az uralkodó. Ezért történhetett meg, hogy egy kicsit ritkított soraikon. Aztán a tárgyalások alkalmával úgy csűrte csavarta a helyzetet, hogy végül mégis neki legyen igaza. Ügyesen taktikázott, de sajnos heves vérmérséklete időnként túlzásokra vezette. Ha lett volna még ideje, talán sikerült volna egy viszonylagosan európai Oroszországot létrehoznia, ahol a hatalom -természetesen a nép kihagyásával- megoszlik az uralkodó, a földbirtokos és a papság között.
Hogy rettegett volt-e Iván? Azt gondolom, -mint ahogy egy sakkjátszmában- időnként kénytelen volt figurákat feláldozni egy távolabbi cél elérésének érdekében. Egy századdal később Nagy Péter vagy Katalin sokkal több véráldozatot okozott, őket -furcsa mód- mégsem illetik negatív jelzőkkel. Iván cár reformer volt. S mint ilyen, erőteljesebben ki lett téve a történelmi kritikának.
