Először, amikor tizenvalahány évesen olvastam. még tetszett. Aztán felnőttként is kezembe került, ugyanaz az "olcsókönyvtáras” verzió.
Mivel addigra már másképpen láttam a világot, rájöttem, hogy a főhős egy sznob, merev, alapvetően érzéketlen fa*kalap. S a könyv felétől már inkább azt kívántam, bárcsak most másképp lenne, bárcsak megennék és akkor kampeca lenne a ge*i rabszolga-kereskedőnek. James Joyce, aki viszont a marhahosszú Ulysses-t írta, mindezt sokkal szebben fogalmazta meg, de a lényegi kérdésekben egyetértettünk.
Szóval épp 300 éve jelent meg Daniel Defoe (Foe): Robinson Crusoe című kalandregénye, mely elég pongyola stílusa ellenére óriási siker lett.
A teljes címe: Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai: Aki huszonnyolc évet élt egyedül egy lakatlan szigeten Amerika partjainál, a nagy Orinoco folyó torkolatától nem messze; egy olyan hajótörés kényszerítette a szigetre, amelyben rajta kívül minden ember meghalt.
Forrásként -az író- hajótöröttek beszámolóját használta, s elég ügyesen ötvözte a „mesét” a valósággal ezzel megalkotva a realista fikció műfaját. A 19. század egyik legkedveltebb regényévé vált, csak a megjelenés évében négyszer kellett újra kiadni.
Regénynek egyébként csodálatos utóélete lett. Felhasználták vallási, teológiai értelemben éppúgy, mint gazdasági oktatóanyagként.
Magyarországon a sztori kivonatos formája először egy 1844-ben kiadott kis füzetecskében volt olvasható. A regény nem sokkal később a Vasárnapi Könyvtár sorozatában, 1858-ban jelent meg. Azóta csaknem 50 magyar nyelvű feldolgozás született. Tényleg nagy siker volt.
Gyerekként megvolt diafilmen is.
Aki regényként szeretné betermelni, annak ide kell klattyintania.
