Saját korában szexista elmebetegnek és a rendszert kritizáló anarchistának titulálták. Az élete során hatalomra jutott rezsimek mindegyike bebörtönözte. Műveit sokáig tiltották, az egyház haragját is sikerült kivívnia.
Hihetetlenül kicsapongó életet élt melynek központi mozgatórugója az egyéni szabadság vágya. Mindez egy olyan korban, amikor a felvilágosodás egyre inkább merevítette a gondolkodást, melyhez a katolikus egyház asszisztált.
A szenvedélyt tartotta az élet motorjának, s mélyen megvetette azokat, akik álszent módon igyekeztek magukban elfojtani. De Sade világa egy szabad szellemű és erkölcsileg korlátok nélküli világ, ahol a szexuális élvezet jóbarátja a szadista gyönyörnek.
Ha jobban belegondolunk, akkor felvázolta az emberiség jövőképét, egy olyan világot, ahol nincs többé erkölcs, ahol a morál halott, a hit pedig képmutató komédiává süllyedt. Ahol a kiváltságos réteg bármit megtehet, s az alattunk állók pedig így vagy úgy, de kiszolgálói lesznek e mélybe juttató társadalmi spirálnak. Ismerős, ugye?
Donatien Alphonse François de Sade márki 1740. június 2-án, Párizsban született egy főnemesi családban. A naplói szerint már zsenge korában megmutatkozott későbbi énje. Engedetlen, dacos és félelmet nem ismerő fiúcska volt. Természetesen katonai pályára irányították, melyben viszonylag sikeresnek bizonyult.
A katonaévek után hazatért, s belevetette magát az élvezetek és a gyönyör óceánjába.
A kicsapongásokat időnként börtönévek szakították meg. Legtöbb írása a rácsok mögött született. De hiába volt a hatalom minden igyekezete, a márki nem tört meg. Félelmetes orgiák, szexuális szeánszok sora következett. Ezt már a napóleoni - amúgy szintén erkölcs nélküli - rezsim sem tűrte tovább. De Sade márkit elmegyógyintézetbe zárták. Ezzel csupán magyarázhatóvá tették viselkedését, melyet az intézmény falai között is folytatott. Itt is lehelte ki lelkét 1814-ben.
De Sade megelőzte korát. Megjósolta a társadalom hanyatlását, az erkölcs és a morál pusztulását. Egy szabad szellem volt, aki ugyanakkor éles racionalitással mutatott rá a hibákra. A társadalom akkor még nem, ma meg már nem értette, érti üzenetét.
