Tálalós, vagyis találós kérdés. Mi az?
Amerikából jött, kilencven éves, zacskóban adják és ma már akkor is állott és száraz, ha friss?
Ha nem tudja a választ, akkor csak olvasson tovább, s megtudja.
Manapság, ha a Zember bemegy egy nagyobbacska élelmiszerboltba és a tartós, vagyis a szeletelt kenyerek felé veszi az irányt, akkor jó esetben többféle márka szeletelt termékeit találja a polcokon. A szeletelt kenyér praktikusságáról fölösleges is lenne vitát nyitni, mert jó és kész. (A minőség meg egy másik dolog. Szinte az összes pocsék.)
Ámde ezt a fantasztikus „találmányt" mindössze 90 éve élvezhetjük. Na elmesélem, hogyvóóót.
Otto Frederick Rohwedder egy szerény kis lát- és ékszerboltot vezetett St. Joseph városkában - Missouri államban. Gyakorta hallotta panaszkodni a háziasszonyokat arról, hogy reggelenként milyen fárasztó dolog a sok kenyér szeletelése. Ekkor arra gondolt, mi lenne, ha a kenyereket eleve szeletelve, szépen becsomagolva árusítanák.
Félretett pénzecskéjéből nekilátott megépíteni az első kenyérszeletelő gépet. 1912-re elkészült az első működő masina, de belefutott egy problémába. Milyen vastagok legyenek a szeletek? Kérdőívet készített, melyre csaknem 30 ezer háziasszony válasza futott be, s így alakult ki a ma is általánossá vált szeletvastagság. Közben a műhelye leégett, s csak 1928-ra készült el az új de jobb szeletelő, amiből hamar értékesített is néhányat.
A Chillicothe Missouri pékség volt az első, amelyik 1928. nyarán piacra dobta az első Rohwedder gépe által szeletelt és csomagolt Pullman (a praktikusság és helykihasználás végett szögletesre sütött) kenyeret, s ezzel kenyérforradalmat indított el. Ezután már majdnem minden háziasszony szeletelt Wonder kenyeret vásárolt, amibe szelént meg vitaminokat meg nyomelemeket is tettek a kanadai pékek.
1943-ban a nehéz háborús helyzetre hivatkozva megpróbálták a szeletelt kenyerek forgalmazását korlátozni, de addigra már oly mértékben az amerikai mindennapok részévé vált, hogy a heves tiltakozás miatt az ötletet elvetették.
Nem ez volt az első eset, hogy a kenyérfogyasztást hivatalos szabályozással igyekeztek csökkenteni. Az első világháború idején az angol törvényhozás bocsátott ki egy afféle rendeletet, amelyben megtiltották a friss kenyér árusítását. Csak olyan kenyeret lehetett kapni, ami legalább 12 órával korábban sült, s így állaga már nem volt annyira ínycsiklandó. Az elgondolás akkor sem volt sikeres, továbbra is ugyanannyi kenyeret fogyasztottak az emberek, mint előtte.
Manapság már számtalan változata létezik a szeletelt kenyereknek. Típusonként, országonként is változik az összetétel, a szeletek vastagsága (5-12mm). Itthon is változatos a forma és a kiszerelés. Már lehetőség van arra is, hogy a boltban felszeletelhessük a kiválasztott pékárut. De igazából mindegy, mert -ha jól tudom- törvény van arra, hogy mi mindennek kell belekerülnie, amitől másnapra szinte az összes kenyér savanyú, gumiszerű és büdös lesz. Lehet az minipékség meg más hangzatos elnevezés, a helyzet ugyanaz - itthon sok-sok évvel ezelőtt ettem utoljára igazi kenyér illatú, kenyér ízű és állagú kenyeret.
