Már nem sokáig, de ma van a Takarítási Világnap.
Szép kezdeményezés, mely Ausztráliából indult, aztán 1992-ben az ENSZ főtitkár javaslatára az UNEP programon belül kihirdették e világnap évenkénti megtartását, általában szeptember 20 körüli dátummal.
Igazán nemes és ha nem csak gondolat marad, akkor valóban hasznos. Évente szinte számokban sem kifejezhető, hogy mennyi szemét termelődik, s ebből mennyi az, ami nem a megfelelő helyen van. Sajnos az emberiség lassan belefullad a saját mocskába, megmérgez maga körül mindent és mindenkit.
Magasabb szinten nem csupán fizikai szeméttel, hanem gondolati fertővel is mérgez az ember. Tudatlanságból, vagy hasznot remélve tán hatalomvágyból építkezve bűzös légvárat emel, melynek tornyából mocskolva igyekszik a világgal elhitetni: nála van a bölcsek köve, kinyilatkoztatásai pedig megfelelnek az egyetemes igazságnak.
Így aztán a Takarítás Világnapját most felsőbb szintre emelem, s arra buzdítok mindenkit én, ki itt él e sáros földtekén, csecsszopót, kicsit és éppen nagyot, s ki már majdnem a fűbe harapott, nőt, férfit és gyermeket, s ki másságot mélyen rejteget, jobbost, balost, balgát és eszest, szegfűs fiút és narancsos... fineszest, hívőt, hitetlent, s ki már nem is remél, szegényt, gazdagot, s ki csak pénzén henyél:
Tessék takarítani! Méghozzá Mindenki kezdje a maga portáján, fejében, lelkében, mert bőven van mit! Aztán ha az az otthon már kiérdemelte a „Tiszta udvar, rendes ház” kitüntetést, akkor, de csakis akkor lehet szerényen javasolni a szomszédnak valamit, ami jobbító szándékú, és mindenki hasznára válhat.
