A történet gyakorlatilag William Hogarth (1697-1764) Abszurd perspektíva című metszetével kezdődik.
Az angol Hogarth elsősorban szatirikus karikaturista volt, aki igyekezett képein a mindennapi élet visszásságait időnként keserű humorral fűszerezve ábrázolni. Egyik barátjának készített egy füzetecskét, melynek legjellemzőbb képe az, amelyik a feje tetejére állítja a perspektivikus ábrázolásmódot, ezzel együtt előhozza az ebben rejtező képi humort.
„The devil is in the detail.” - vagyis ha jobban megnézzük, majdnem két tucat furcsaságot találunk. Csupa olyan játékos grafikai megoldást, ami csak itt a papíron lehetséges.
Természetesen voltak más alkotók is, akik átvették és továbbfejlesztették ezt a játékosan lehetetlen grafikai látásmódot. (Pozzo, Arcimboldo, Rubin, Gilbert, Boring, Dali, Fukuda, Jos de mey, Ocampo stb.)
A hirtelen felsorolásból direkt kihagytam két nevet, akikkel pár mondat erejéig külön is foglalkozni fogok. De előbb megemlítem Roger Penrose matematikus nevét, aki igen korán, az ezerkilencszázötvenes évek elején komolyabban is foglalkozott algebrai geometriával és annak axiómáival, ami a mi hétköznapi nyelvünkre lefordítva nagyjából a matematikai ellenmondások lerajzolását jelenti. Így alakult ki a Penrose háromszög, amit viszont sokkal korábban egy svéd, bizonyos Oscar Reutersvärd (1915-2002) grafikus már 1934-ben megalkotott. Lehet, hogy Penrose látta ezt a grafikát, s innen jött a hozzá kapcsolt elmélet - ez már sosem fog kiderülni.
Minden esetre a szinte csak Svédországban ismert -bár a művészettörténetben jegyzett- Oscar Reutersvärd egy igen érdekes és eredeti 3D-s grafikai világot teremtett. Japán rizspapírra rajzolta meg alkotásait, melyeket nézegetve elbizonytalanítják a szemlélőt. A „lehetetlen tárgyak” alkotója legalább 2500 különös geometriai alakzatot készített, s bár nem lett világhírű, alkotásait matematikusok és pszichológusok használják elméleteik szemléletes bemutatására.
A másik név, amit szándékosan kihagytam a felsorolásból egy ismertebb holland grafikus neve: Maurits Cornelis Escher (1898.06.17.-1972.03.27.) Ő továbbgondolta mind Reutersvärd, mind Penrose gyakorlati és elméleti munkásságát. A játékos perspektíva mögé már matematikai, fizikai és filozófiai elméleteket bújtatott el, felborítva ezzel a hagyományos grafikai megoldások felfogását, s zavarba ejtően egyedi látásmódot alkotott. Bár néha tetten érhető, hogy egyszerűen átemelt a svéd grafikustól ezt-azt és azt sajátjaként kezelte. Talán ezért sem válaszolt Reutersvärd leveleire. ;) De az bizonyos, hogy Penrose és más matematikusok barátságát élvezve az ötvenes évek végén sikerült a matematika elvontabb részét művészileg is ábrázolni.
Így alkotta meg egyik legjellegzetesebb művét a Növekvő és csökkenő című litográfiát, ami magában foglalja a Penrose-i lépcsőt.
Későbbi alkotásaiban is ugyanez a játékos perspektíva mutatkozik meg, amikor már a gravitációs teret is képes újragondolni. Ha jól számoltam, akkor a képen nyolc különböző gravitációs sík különböztethető meg egymástól, s mégis, határaik újra és újra egybemosódnak.
Escher elsősorban litográfiákat készített, így sokan azt hiszik, az alkotó sokkal előbb élt és dolgozott, mint a 20. század. Lehetséges, hogy ez a megtévesztés, vagy inkább elbizonytalanítás az Ő személyes tréfája volt. Nagyon nagy hiányként rovom fel, hogy az egyetemes művészettörténet nem tartotta érdemesnek arra, hogy komolyabb szinten megemlítsék. Pedig munkássága -a matematika, fizika és a grafika ötvözete- érdekes és kimeríthetetlen téma lenne.
