Érdekes időket élünk. Újra. Vagy még mindig.
Mintha magunk is belecsöppentünk volna Orwell irodalmi alkotásába, ahol időtlenné merevedett a világ.
Egy esztendővel ezelőtt történt, hogy bizonyos politikai gondolkodók megidézték és elolvasásra, újraolvasásra ajánlották Orwell: 1984 című disztópikus regényét, mely több mint egy évtizede jelent meg a MEK polcán. Aztán a könyv említése után, hirtelen nyomtalanul eltűnt, mintha sosem lett volna. Természetesen azonnal több teória is született, mindenki választhatott közülük vérmérséklet, avagy politikai hozzáállása szerint. A lényeg az: Orwell két regénye (1984, Állatfarm) azóta sem elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Most senki ne várja, hogy leírjam e regények tartalmát, inkább olvassa el, aki még nem tette.
Orwell:1984
Orwell: Állatfarm
Csupán annyit állapítok meg e művekről, hogy üzeneteik nagyon is aktuálisak, a bennük megbúvó gondolatok -a jelen helyzetben- felkavaróak és égetően időszerűek.
A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ
Orwell kacskaringós és kalandos életútja során megtapasztalta az élet igazi mélységeit. Volt Indiában mint rendőrségi, helyettes felügyelő, aki öt év után felismerte az angol gyarmati politika embertelenségét. Élt Franciaországban és Angliában, ahol alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Koldusokkal és csavargókkal barátkozott, a kapitalizmus kitaszítottjainak ideológiáját tanulmányozta. Egyre inkább elmélyült benne a baloldaliság eszméje, s a tenni akarás gondolata.
A BBC tudósítójaként Spanyolországba utazott, hogy a polgárháborúról tudósítson, de végül maga is fegyvert fogott, hogy harcoljon a nacionalisták ellen. Megsebesült, s úgy döntött, visszatér Franciaországba. A polgárháborús és az azt szorosan követő események hatására kiábrándult a baloldali ideológiából, mélységesen gyanakvóvá vált, s elítélte a sztálinista Szovjetunió politikáját. Egyre világosabban látta meg a kapitalista és a sztálini kommunista rendszer elnyomó, képmutató és kizsákmányoló azonosságát.
Mivel írónak született, mindent lejegyzett, megírt. Indiától Londonon és Párizson át Barcelonáig mindig és mindent. Újságcikkek, novellák, regények őrzik gondolatait, s igyekeznek bemutatni az ember hatalmi vágyakozásának rémtetteit. Hol hátborzongatóan reálisan, hol pedig afféle „tündérmesébe” ágyazott mesenyelven.
Ha életművéből csupán az alábbi két írását ismernénk, már az is majdnem teljes képet mutatna gondolatvilágáról. Az 1943-ban írt Állatfarm című kisregényben még elegánsan egyszerű szatírába csomagolja azt a társadalomkritikát, mely nem csak a sztálini hanem a nyugati ideológiát is bírálja.
Az 1984 című regényében már nyoma sincs a szarkasztikus humornak. Rémisztő vízióban vázolja fel a nem túl örömteli jövőt, melynek sajnos jeges előszelét már a tarkónkon érezhetjük.
Regényeinek megjelenését még megérhette, s bár szakmailag elismerték, anyagi helyzetének gyökeres javulására nem kerülhetett sor. 46 évesen, súlyos tüdőbetegségben hunyt el.
„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.”
Elég világos. Vagy nem?
